A szabad tanulás vagy non-formális tanulás - strukturált és szervezett, de nem ad végzettséget.
Ez a mondat! olyan sokszor eszembe jut. Miért nem tanulunk a magunk örömére? Miért fontos a papír? (Persze, tudjuk …)
A felnőtteket képző intézmények elindítanak egy képzési programot, azután a programakkreditáció során annak megvalósíthatóságát, pedagógiai követelményeknek való megfelelését vizsgálják …
Felnőttképzés, amely papírt ad.
De! csupán a magunk örömére, általános műveltségünk, jó érzésük miatt miért nem …
Az élethosszig tartó tanulásról egyre többet beszélünk, és azt törvényszerűen a felnőttképzéssel azonosítjuk. Gyakorlatilag olyasmit értünk alatta, mint az elmulasztott tanulmányok pótlása, „második esély”, felnőttkori „próbálkozás” arra, hogy akik kimaradtak valamilyen iskolai fokozatról, felnőtt korukban be akarják pótolni a „mulasztásaikat”. Egy olyan folyamatnak akarjuk látni, amelynek legfőbb célja az emberi élet minőségének javítása. Ahhoz azonban, hogy az egyes emberek életében ez az elv megvalósuljon, fontos feltételek meglétére is szükség van, mint például lehetőségre, személyes motivációra és az egyén képezhetőségére, taníthatóságára. De! ehhez milyen út vezet? Miközben a tanulásunk a felnőtt élet meghatározó tevékenységévé válik, általános jó érzésünket, tájékozottságunkat, önbizalmunkat is kell növeli, melyekre - valljuk be – nagy szükségünk is van. Az új tudásunk - általában - a meglevőhöz kapcsolódik, arra épül. Az értelmes tanulás alapvető előfeltételei közé tartoznak például az olyan készségek, mint az olvasás-szövegértés, a gondolkodás …
Néhány napja kaptam egy nagyon kedves írást (Ordasné Anda Klárától), … olvastam, kétszer is elolvastam, és elhatároztam most meg is osztom veletek. Elgondolkodtam, tanultam is … csak úgy, szabadon …
EMLÉKKÉP
Mezőberény. II. sz. Ált. Isk. Fizika óra.
12 éves vagyok.
Az ajtó kinyílik, belép rajta a tanár bácsi, de nem egyedül jön ám. Hozza magával a szigorú,
nagytudású Szabó Antal igazgató urat . Ez nem jó jel!
Pisszenésmentes a csend az osztályban, csak a terem olajos padlója merészel nyikorogni néha.
A tanári asztal tele van szertárszagú huzalokkal, gömböcskékkel, ezek a fizika óra varázslatos
eszközei. Mert a mi tanárunk mindig tartogat számunkra valami izgalmas meglepetést.
Most például ott a kezében a napló és már peregnek is a lapok!
30 szempár figyel.
30 pár fül fülel.
Hisz egyvalaki rögtön felel!
Eközben a falon egy pók gurul végig. Ő aztán nem zavartatja magát. Éppen becserkészi az arra tévedt piaci legyet.
Hirtelen a nevemet hallom, s rögtön a nekem szegzett kérést is :
- Mesélj nekünk az Ohm törvényéről !
Óóó......hm!!! ???
Csak állok némán. A szívem zakatol, az agyam leblokkol. ....pedig emlékeznem kéne..... Ohm törvénye....????
Apró rövidzárlat. Jelenleg az áramról csak a sors pillanatnyilag rámmért ütése jut eszembe. A nagy belső ellenállásom miatt a feszültségem meg főleg a pulzusomon tapintható......
A tudásom meg......?? hol volt, hol nem volt......( esetleg coulomb.... de különb is lehetne....)
Eszembejutnak a korábbi órák kisérletei: Egy botot roppantul dörzsölgettünk, ami aztán odavonzotta a selyempapír szeletkéit. Máskor meg valami hókusz-pókuszt követően a tanár bácsi mutatóújjával az orrunk hegyéhez ért, amitől ott egy nagy, csípős szikra keletkezett. Dőltünk a nevetéstől. Vicces kisűlés volt. De ebből most gyászos felsűlés lesz!
S mintha elhangozott volna többször is egy híres professzor neve : valami Üveges.......vagy
Öveges??? Ő most biztosan kihúzna a csávából.
Töröm tovább a fejem. Éget a szégyen a tanárom előtt.
Hisz jól ismerem Őt. Tudom, hogy kiváló ember, mint ahogyan az iskola többi nevelője is.
Érdekesek az órái, figyelnek rá a tanítványai. S ha egy fárasztó nap után innen hazamegy, van
türelme megsimogatni mindhárom gyermeke fejét, gondozni mézelő méhecskéit, hétvégén
kapálni a kukoricaföldet, hogy a malacoknak legyen mit enniük.. S még azt a titkot is tudom róla, hogy hegedűje is van, amivel a téli, disznótoros vacsoráknál elmuzsikálja szerettei kedvenc dalát.
De ha ebben a pillanatban nem szólalok meg, az én nótámat fogja elhúzni ! Ezt biztosra veszem!
Ekkor világosság gyúl az agyamban! No, lám ! Így lesz az áramforrásból örömforrás !
Megvan! Hát persze!
Mert a feszültség és az áramerősség a fizikában jóbarátok, függetlenül attól, hogy néha egyenes arányban állnak egymással, néha nem. De mindig ellenségük az ellenállás!
S már írom is a táblára a képletet:
U = I x R
Ez az Ohm törvénye !
Öveges professzor is megsövegelhetne érte!
Megmenekültem! 5 - öst kapok. Már mindent értek.
S most, sok-sok év elteltével azt is tudom, miért van a konnektorban az az őrült nagy 220
VOLT !!!
Mert ez a fizika tanár, a néhai Anda Károly, az én édesapám volt.....
Rég volt, nagyon rég volt.......
Ordasné Anda Klára
Ez a mondat! olyan sokszor eszembe jut. Miért nem tanulunk a magunk örömére? Miért fontos a papír? (Persze, tudjuk …)
A felnőtteket képző intézmények elindítanak egy képzési programot, azután a programakkreditáció során annak megvalósíthatóságát, pedagógiai követelményeknek való megfelelését vizsgálják …
Felnőttképzés, amely papírt ad.
De! csupán a magunk örömére, általános műveltségünk, jó érzésük miatt miért nem …
Az élethosszig tartó tanulásról egyre többet beszélünk, és azt törvényszerűen a felnőttképzéssel azonosítjuk. Gyakorlatilag olyasmit értünk alatta, mint az elmulasztott tanulmányok pótlása, „második esély”, felnőttkori „próbálkozás” arra, hogy akik kimaradtak valamilyen iskolai fokozatról, felnőtt korukban be akarják pótolni a „mulasztásaikat”. Egy olyan folyamatnak akarjuk látni, amelynek legfőbb célja az emberi élet minőségének javítása. Ahhoz azonban, hogy az egyes emberek életében ez az elv megvalósuljon, fontos feltételek meglétére is szükség van, mint például lehetőségre, személyes motivációra és az egyén képezhetőségére, taníthatóságára. De! ehhez milyen út vezet? Miközben a tanulásunk a felnőtt élet meghatározó tevékenységévé válik, általános jó érzésünket, tájékozottságunkat, önbizalmunkat is kell növeli, melyekre - valljuk be – nagy szükségünk is van. Az új tudásunk - általában - a meglevőhöz kapcsolódik, arra épül. Az értelmes tanulás alapvető előfeltételei közé tartoznak például az olyan készségek, mint az olvasás-szövegértés, a gondolkodás …
Néhány napja kaptam egy nagyon kedves írást (Ordasné Anda Klárától), … olvastam, kétszer is elolvastam, és elhatároztam most meg is osztom veletek. Elgondolkodtam, tanultam is … csak úgy, szabadon …
EMLÉKKÉP
Mezőberény. II. sz. Ált. Isk. Fizika óra.
12 éves vagyok.
Az ajtó kinyílik, belép rajta a tanár bácsi, de nem egyedül jön ám. Hozza magával a szigorú,
nagytudású Szabó Antal igazgató urat . Ez nem jó jel!
Pisszenésmentes a csend az osztályban, csak a terem olajos padlója merészel nyikorogni néha.
A tanári asztal tele van szertárszagú huzalokkal, gömböcskékkel, ezek a fizika óra varázslatos
eszközei. Mert a mi tanárunk mindig tartogat számunkra valami izgalmas meglepetést.
Most például ott a kezében a napló és már peregnek is a lapok!
30 szempár figyel.
30 pár fül fülel.
Hisz egyvalaki rögtön felel!
Eközben a falon egy pók gurul végig. Ő aztán nem zavartatja magát. Éppen becserkészi az arra tévedt piaci legyet.
Hirtelen a nevemet hallom, s rögtön a nekem szegzett kérést is :
- Mesélj nekünk az Ohm törvényéről !
Óóó......hm!!! ???
Csak állok némán. A szívem zakatol, az agyam leblokkol. ....pedig emlékeznem kéne..... Ohm törvénye....????
Apró rövidzárlat. Jelenleg az áramról csak a sors pillanatnyilag rámmért ütése jut eszembe. A nagy belső ellenállásom miatt a feszültségem meg főleg a pulzusomon tapintható......
A tudásom meg......?? hol volt, hol nem volt......( esetleg coulomb.... de különb is lehetne....)
Eszembejutnak a korábbi órák kisérletei: Egy botot roppantul dörzsölgettünk, ami aztán odavonzotta a selyempapír szeletkéit. Máskor meg valami hókusz-pókuszt követően a tanár bácsi mutatóújjával az orrunk hegyéhez ért, amitől ott egy nagy, csípős szikra keletkezett. Dőltünk a nevetéstől. Vicces kisűlés volt. De ebből most gyászos felsűlés lesz!
S mintha elhangozott volna többször is egy híres professzor neve : valami Üveges.......vagy
Öveges??? Ő most biztosan kihúzna a csávából.
Töröm tovább a fejem. Éget a szégyen a tanárom előtt.
Hisz jól ismerem Őt. Tudom, hogy kiváló ember, mint ahogyan az iskola többi nevelője is.
Érdekesek az órái, figyelnek rá a tanítványai. S ha egy fárasztó nap után innen hazamegy, van
türelme megsimogatni mindhárom gyermeke fejét, gondozni mézelő méhecskéit, hétvégén
kapálni a kukoricaföldet, hogy a malacoknak legyen mit enniük.. S még azt a titkot is tudom róla, hogy hegedűje is van, amivel a téli, disznótoros vacsoráknál elmuzsikálja szerettei kedvenc dalát.
De ha ebben a pillanatban nem szólalok meg, az én nótámat fogja elhúzni ! Ezt biztosra veszem!
Ekkor világosság gyúl az agyamban! No, lám ! Így lesz az áramforrásból örömforrás !
Megvan! Hát persze!
Mert a feszültség és az áramerősség a fizikában jóbarátok, függetlenül attól, hogy néha egyenes arányban állnak egymással, néha nem. De mindig ellenségük az ellenállás!
S már írom is a táblára a képletet:
U = I x R
Ez az Ohm törvénye !
Öveges professzor is megsövegelhetne érte!
Megmenekültem! 5 - öst kapok. Már mindent értek.
S most, sok-sok év elteltével azt is tudom, miért van a konnektorban az az őrült nagy 220
VOLT !!!
Mert ez a fizika tanár, a néhai Anda Károly, az én édesapám volt.....
Rég volt, nagyon rég volt.......
Ordasné Anda Klára
