Emlékszem szavajárására, amikor mesélt, „…amikor tanulmányi úton voltam …” kezdte mindig viccesen, ha a hadifogságról mesélt történetet. Mindig rövidek voltak, és nem is a teljes igazság …. Ma már tudom, hogy nem is mondhatta el, nem is beszélhetett róla, …. és talán nem is akart …. nem is tudott ….
Az akkor leírt naplójegyzeteimből adok közre nagyapám emlékezéséből … éppen ezért nem teljesen összefüggő a történet, de próbálom időrendbe szedni.
Emlékként az ő és sok magyar katona szenvedéséért …. az átélt, elképzelhetetlen borzalomért ...
Katonai szolgálatra 1944. augusztus 29-én Borgóprund, 33-as hegyivadász pótzászlóaljhoz hívták be, majd 1944. október 12-én kezdődött az orosz fogság.
Elmondása szerint az első zászlóalj körülbelül 2400 ember a Don-kanyarnál odaveszett, hárman jöttek csak haza. Őket, mint pótzászlóaljt Tordánál vetették be a fronton. Torda 17-szer cserélt gazdát, egyszer a németeké, egyszer az oroszoké volt, végül az oroszoké lett a győzelem, ami olyan gyűlölethez is vezetett, hogy - egy magtárban lévő– német halott katonákat sem temette el senki.
„Mivel a Levente szakosztályban sport és egészségügyre jelentkeztem, (amit Budai doktor tanított), a fronton az egészségügyi segélyhelyen a doktor mellé kerültem segédnek.
Amikor a zászlóalj vonult hátra Nagykárolyba pihenőre, felsőbb parancsra vissza kellett menni útfenntartásra, biztosítani kellett a német és magyar katonáknak a hátravonulást. (A tervszerű hátravonulás azt jelentette, hogy amikor az oroszok megszorították a németeket, nem megfutamodtak, hanem tervszerűen visszavonultak.)
Az oroszok már benn voltak a faluban, mindenkit elfogtak, lefegyvereztek, de nem bántottak senkit. Elvették tőlem a tölténytáskámban lévő cigarettát, a pisztolyt és volt egy kézigránát nálam, illetve a zsebórámat, amit egy sebesült német katonától kaptam.
Voltak, akik az erdő felé futottak, azokra rálőttek, például akire emlékszem, a berényi Boldis Pál …..
Az út mentén zárt rendben vonultunk vissza, az út közepét fenn kellett tartani a németeknek. Az egyik társamnak nagyon fájt a lába, fel akart kapaszkodni egy német teherautóra, amin csak két német katona ült, … de az egyik német katona puskatussal odavert a kezére úgy, hogy összetörtek a kézcsontjai.
Tordán mindenkit lefertőtlenítettek, azután bevagoníroztak bennünket, olyan sokan voltunk, hogy mozdulni sem tudtunk, 17 napig éjjel-nappal ment a vonat, szinte éhen szomjan voltunk, néha kaptunk egy fél zsák száraz kenyeret és egy vödör vizet, persze az nem volt elég annyi embernek, a havat próbáltuk behúzni a vagon tetejéről, nem sok sikerrel.
Egy Ural melletti lágerbe vittek bennünket, 16.000-en voltunk. Minden nap 50-60 ember halt meg. Volt egy brigád, akik minden nap csak azzal foglalkoztak, hogy temettek.
Aki bírt dolgozni, az dolgozott. Nagyon kevesen voltunk olyan fizikai, egészségi állapotban. gyógyszer semmi nem volt. Mínusz 30-40 fokban dolgoztunk, sokaknak lefagyott a kezén vagy lábán az ujja. Sáros cukorrépából főzött levest vagy korpalevest kaptunk.
A láger építésénél mindenkinek feladata volt egy-egy 80x80x80-as gödröt kiásni, amihez az építkezéshez az oszlopokat állították, igen nehéz fizikai munka volt a megfagyott földet kicsákányozni. Nekem sikerült, így kerültem be a pékségbe dolgozni … ott egy kicsit jobb volt az élet … takarítottam a konyhát, hordtam a vizet az Ural folyóból, a város 10 km-re volt, kövesút nem volt …. Tavasszal szedtük a csalánt az erdőben, abból volt a főzelék és a leves … 20 embert elküldtek krumplit rakni, egyet a fészekbe raktunk, egyet a szánkba … meg is betegedtünk ….
Később ebben a lágerben csak a gyengélkedők maradtak, a munkaképes embereket elvitték utakat építeni.
Ekkor már az a hír járta, hogy Sztálin parancsba adta, meg kell védeni a foglyokat, a betegeket szanatóriumba kellett vinni, mindenkit fel kellett erősíteni, …. mert munkaerőhiány volt.
Egy napon mindenkit lefertőtlenítettek, majd bevagoníroztak bennünket, először Rumnikuszerájba kerültünk. Majd haza. 1945. szeptember 8. 38 kg voltam mire haza értem … Magyarországon már kaptunk enni, egy árustól dinnyét …. „
Kép: hadifogolytáborból elbocsájtó igazolvány és katonai igazolvány.
