- Öt éve, hogy beszélgettünk Kajlik Péterrel a Mezőberényi Erdélyi Kör elnökével az egyesületről, áttelepülésük történetéről, és az őszinte magyarságtudatról.
2012-ben 20 éves a Mezőberényi Erdélyi Kör. Mint kerek évforduló, egy kicsit nagyobb figyelmet kap, jobban, másként készültök?
- A 20 éves évforduló valóban jelentős esemény egyesületünk életében. Természetesen jobban odafigyeltünk a szervezésre, mert egy jubileumi műsor sok előkészületet, szervező munkát igényel. Szerettük volna, ha rendezvényünkre sokan eljönnek, sokan azok közül is, akik első pillanattól kezdve mellettünk voltak. A jubileumi műsort bárki ingyenesen megtekinthette. Mindezt ajándékként ajánltuk Mezőberény lakosságának, de gondoltunk az idősekre és az anyagi gondokkal küzdőkre is, akik a vacsorán nem tudtak részt venni, de a műsort szívesen megnézték.
Aki részt vett előző években farsangi mulatságainkon, tudja, hogy mindig voltak meglepetések. Örömünkre, a zord időjárás ellenére, a Kolozsvári Magyar Opera művészei vállalták az utazást és a Berény Táncegyüttessel együtt színvonalas műsorral szórakoztatták a közönséget. Ezennel is köszönetem szeretném kifejezni mindenkinek, a nyújtott produkcióért.
Most már elárulhatom, sajnos, ezennel a meglepetés elmaradt, mert Majorosi Tímea népdalénekes nem vállalta az utazást Békéscsabáról. Pedig nagyon szerettük volna, ha elénekeli a Most múlik pontosan című népszerű dalt a jubileumi ünnepségen.
- Sokat beszélünk, hallunk arról, hogy az erdélyi magyarság büszke nemzeti identitására, anyanyelvére, kultúrájára. Ez mára, 20 év tükrében mennyiben értékelődött át benned/bennetek?
- Sütő András szavaival élve: „Vagyunk, akik voltunk”. Az anyanyelv, a nemzeti hovatartozás, szerintem nem büszkeség kérdése, hanem kötelesség! Aki nem ismeri népének történelmét, gyökereinek eredetét, hogyan fogja felnevelni gyermekeit, mit tanít majd nekik, hogyan gondoskodik majd a rászorulókon? Félő, hogy manapság egyre aktuálisabb ez a kérdés.
A diktatúra éveiben a magyar történelmet nem tanulhattuk „hivatalosan”, de a kiváló tanárok, lelkészek és családjainknak köszönhetően mindenki pótolta a rendszer hiányosságát. Ezen ismeretek tudatában nem volt kérdés, hova tartozunk!
- Az erdélyi magyar irodalom, népművészet, hagyományos erdélyi ételek …. mennyire vannak jelen az életetekben? Gondolok itt arra is, hogy gyermekeiteknek milyen plusz tudást tudtok adni?
- Mint minden szülő, elsősorban az otthoni hét évet. Ez elsősorban szülői feladat, nem nemzetiségi kérdés. Sokan, tévesen az iskolára hárítják a nevelés kérdését. Bár meghatározó szerepet játszik egy fiatal életében az Alma Mater, a családot nem pótolhatja. Már említettem, mi azért ismerjük történelmünket, irodalmunkat, mert amit az iskolában nem lehetett-szabadott, azt szüleink, nagyszüleink, tanáraink, vagy lelkészeink megtanították. Ezért értékeljük és ápoljuk hagyományainkat, szokásainkat, mert tudatában vagyunk, hogy csak így maradhatunk meg.
Ezt törekszünk átadni gyermekeinknek is.
Az erdélyiek több nyelven is beszélnek. Ha az elmondottak mellett gyermekeink e képességet is öröklik, akkor jobban boldogulhatnak a mai világban.
- Ma már nincsenek határok, ez érezhetően utat nyitott Erdély felé?
- A mi szüleink, nagyszüleink Erdélyben magyar állampolgárként születtek. Aztán bekövetkezett a határok átalakítása és ezzel együtt saját szülőföldjükön számukra idegen nyelv és rendszer lett uralkodó. Az én generációmnak 30 év jutott a diktatúrából, amikor nem szabadott külföldre utazni. Igazán csak az tudja értékelni a szabadságot, akit zárva tartanak. Ezért örülünk a határok felszabadításának, mert ez által szabadabbnak érezheti magát mindenki. Ennek köszönhetően nemcsak új, emberi kapcsolatok alakulhatnak ki, hanem gazdasági, kereskedelmi, idegenforgalmi lehetőségek is vannak mindenki számára.
- Mihalik Kálmán 1921-ben írta a Székely himnusz zenéjét Csanády György verse alapján, először 1922-ben adták elő. Ha himnusz, akkor a székely vagy a magyar himnusz az „első” a gondolataitokban?
- Számomra (számunkra) mindkettő felbecsülhetetlen érték és teljesen egyenrangú. Míg a Magyar Himnusz a Magyar Nemzet egységét, a Székely Himnusz a származásunkat, gyökereinket jelképezi.
A diktatúra éveiben és napjainkban is, szilveszterkor minden erdélyi magyar család otthonában mindkét Himnusz elhangzott – elhangzik.
Talán ez a megállapítás igazolja leginkább, hogy valóban, otthonról haza jöttünk!
- Mit gondolsz, újból ezt az utat választanátok?
- Az akkori történelmi – politikai helyzetben igen!
(Műsorról készült felvételek megtekinthetők a www.mezobereny.hu honlapon.)
Mezeiné Bátori Valéria
2012-ben 20 éves a Mezőberényi Erdélyi Kör. Mint kerek évforduló, egy kicsit nagyobb figyelmet kap, jobban, másként készültök?
- A 20 éves évforduló valóban jelentős esemény egyesületünk életében. Természetesen jobban odafigyeltünk a szervezésre, mert egy jubileumi műsor sok előkészületet, szervező munkát igényel. Szerettük volna, ha rendezvényünkre sokan eljönnek, sokan azok közül is, akik első pillanattól kezdve mellettünk voltak. A jubileumi műsort bárki ingyenesen megtekinthette. Mindezt ajándékként ajánltuk Mezőberény lakosságának, de gondoltunk az idősekre és az anyagi gondokkal küzdőkre is, akik a vacsorán nem tudtak részt venni, de a műsort szívesen megnézték.
Aki részt vett előző években farsangi mulatságainkon, tudja, hogy mindig voltak meglepetések. Örömünkre, a zord időjárás ellenére, a Kolozsvári Magyar Opera művészei vállalták az utazást és a Berény Táncegyüttessel együtt színvonalas műsorral szórakoztatták a közönséget. Ezennel is köszönetem szeretném kifejezni mindenkinek, a nyújtott produkcióért.
Most már elárulhatom, sajnos, ezennel a meglepetés elmaradt, mert Majorosi Tímea népdalénekes nem vállalta az utazást Békéscsabáról. Pedig nagyon szerettük volna, ha elénekeli a Most múlik pontosan című népszerű dalt a jubileumi ünnepségen.
- Sokat beszélünk, hallunk arról, hogy az erdélyi magyarság büszke nemzeti identitására, anyanyelvére, kultúrájára. Ez mára, 20 év tükrében mennyiben értékelődött át benned/bennetek?
- Sütő András szavaival élve: „Vagyunk, akik voltunk”. Az anyanyelv, a nemzeti hovatartozás, szerintem nem büszkeség kérdése, hanem kötelesség! Aki nem ismeri népének történelmét, gyökereinek eredetét, hogyan fogja felnevelni gyermekeit, mit tanít majd nekik, hogyan gondoskodik majd a rászorulókon? Félő, hogy manapság egyre aktuálisabb ez a kérdés.
A diktatúra éveiben a magyar történelmet nem tanulhattuk „hivatalosan”, de a kiváló tanárok, lelkészek és családjainknak köszönhetően mindenki pótolta a rendszer hiányosságát. Ezen ismeretek tudatában nem volt kérdés, hova tartozunk!
- Az erdélyi magyar irodalom, népművészet, hagyományos erdélyi ételek …. mennyire vannak jelen az életetekben? Gondolok itt arra is, hogy gyermekeiteknek milyen plusz tudást tudtok adni?
- Mint minden szülő, elsősorban az otthoni hét évet. Ez elsősorban szülői feladat, nem nemzetiségi kérdés. Sokan, tévesen az iskolára hárítják a nevelés kérdését. Bár meghatározó szerepet játszik egy fiatal életében az Alma Mater, a családot nem pótolhatja. Már említettem, mi azért ismerjük történelmünket, irodalmunkat, mert amit az iskolában nem lehetett-szabadott, azt szüleink, nagyszüleink, tanáraink, vagy lelkészeink megtanították. Ezért értékeljük és ápoljuk hagyományainkat, szokásainkat, mert tudatában vagyunk, hogy csak így maradhatunk meg.
Ezt törekszünk átadni gyermekeinknek is.
Az erdélyiek több nyelven is beszélnek. Ha az elmondottak mellett gyermekeink e képességet is öröklik, akkor jobban boldogulhatnak a mai világban.
- Ma már nincsenek határok, ez érezhetően utat nyitott Erdély felé?
- A mi szüleink, nagyszüleink Erdélyben magyar állampolgárként születtek. Aztán bekövetkezett a határok átalakítása és ezzel együtt saját szülőföldjükön számukra idegen nyelv és rendszer lett uralkodó. Az én generációmnak 30 év jutott a diktatúrából, amikor nem szabadott külföldre utazni. Igazán csak az tudja értékelni a szabadságot, akit zárva tartanak. Ezért örülünk a határok felszabadításának, mert ez által szabadabbnak érezheti magát mindenki. Ennek köszönhetően nemcsak új, emberi kapcsolatok alakulhatnak ki, hanem gazdasági, kereskedelmi, idegenforgalmi lehetőségek is vannak mindenki számára.
- Mihalik Kálmán 1921-ben írta a Székely himnusz zenéjét Csanády György verse alapján, először 1922-ben adták elő. Ha himnusz, akkor a székely vagy a magyar himnusz az „első” a gondolataitokban?
- Számomra (számunkra) mindkettő felbecsülhetetlen érték és teljesen egyenrangú. Míg a Magyar Himnusz a Magyar Nemzet egységét, a Székely Himnusz a származásunkat, gyökereinket jelképezi.
A diktatúra éveiben és napjainkban is, szilveszterkor minden erdélyi magyar család otthonában mindkét Himnusz elhangzott – elhangzik.
Talán ez a megállapítás igazolja leginkább, hogy valóban, otthonról haza jöttünk!
- Mit gondolsz, újból ezt az utat választanátok?
- Az akkori történelmi – politikai helyzetben igen!
(Műsorról készült felvételek megtekinthetők a www.mezobereny.hu honlapon.)
Mezeiné Bátori Valéria
