Az
Internet már nem a jövő, hanem a jelenben valóság! A kultúra, az idő, a
tér, egyén … szavakat át kell értékelnünk, át kell értelmeznünk a
virtuális kultúra létrejöttével.
A
Neumann-galaxis térnyerése nem jelenti a Gutenberg-galaxis végét, hanem
egy új fejezetet nyit azok számára, akik ki tudják használni, és
élvezni is mindennek előnyeit. A gyakran hangoztatott érvek, mint az,
hogy az olvasó számára fontos a könyvek illata!, a lapozás élménye!, a
könyvek hordozhatósága, nem állnak feltétlenül, és teljesen ellentétben a
digitalizált könyvek nyújtotta olvasási élményekkel. Manapság például a
piacon több gyártó tucatnyi sokfunkciós, könnyen kezelhető és
hordozható e-book olvasója érhető el, egyre növekvő
szériában és - talán hamarosan - csökkenő áron. Ma már nem lehetetlen
dolog ezeket az elektronikus dokumentumokat is akár este – ágyban
olvasni - elalvás előtt. A képernyők kifinomodásával, a betűk
átszínezhetőségével, nagyíthatóságával személyre szabhatjuk olvasási
kényelmünket. Utazáshoz, nyaraláshoz nem kell már azon aggódnunk, hogy
miként cipeljük kedvenc olvasmányainkat, százával vihetjük őket egyetlen
könnyed gépen, akár a zsebünkben. A szövegeket másolhatjuk,
jegyzeteket, véleményeket fűzhetünk hozzájuk, az idézeteket elküldhetjük
barátainknak, akár azonnal, olvasás közben, ezen felül akár meg is
beszélhetjük az olvasottakat, …
Csepeli
György-Prazsák Gergő Örök visszatérés? című könyvében - az internet
párti és internet ellenes állítások - kutatásuk (2008) eredményeként
négy csoportot különítenek el az internet és a hagyományos értelemben
vett kultúra viszonyának könnyebb megítéléséhez, megismeréséhez:
1. a
békés egymás mellett élés hívei - 30% - a kultúra és az internet között
nem látnak ellentmondást, szerintük a hagyományos kulturális
intézményeket nem váltja ki, nem alakítja át, és ebből következően nem
is teszi tönkre. Megnöveli a kulturális szabadságot, de nincs hatással a
kulturális közösség fejlesztésére. A web-es alkalmazásokat nem tartják
kultúraalakítónak. Itt a legmagasabb az iskolai végzettségűek száma.
Herring, Mark Y.: Tíz ok, amiért az internet nem helyettesítheti a könyvtárat című írásában (Könyvtári figyelő) 10
olyan okot sorolt fel - 2001-ben! -, amiért az internet és a digitális
média nem képes helyettesíteni a papír alapú könyveket, illetve az
ezeket őrző könyvtárakat:
1. Nem található meg minden az Interneten. Az összes folyóiratnak pl. csak mintegy
8%-a van fent.
2. A tű a szénakazalban elmélet: sok dolog nem található meg.
3. A weben nincs minőség-ellenőrzés.
4. Amit nem tudsz, az bánt igazán. A teljes szövegű webhelyek nem teljesek.
5. Problémák
a könyvekkel. Az 1925 előtt publikált könyvekből a weben csak kb. 20
ezer cím van meg, pedig ezekre már nem vonatkoznak a szerzői jogi
megkötések.
6. Az
e-könyvek olvasókészülékeinek használata gyakran fejfájást okoz,
megerőlteti a szemet. Kevesen szeretnek képernyőről olvasni, a használók
nagy része a két oldalnál hosszabb dokumentumokat kinyomtatja.
7. Az
Internet ellenére minden egyetemnek van könyvtára, mert egy teljesen
virtuális könyvtárat létrehozni generációnkon belül lehetetlen.
8. A
teljes digitalizálás hihetetlenül drága lenne. (Copyright költségek és
problémák, a digitalizálás jelenleg iszonyúan munkaigényes.)
9. Az Internet egy kilométer hosszú, egy centiméter mély: kevés olyan dolog található az Interneten, ami 15 évnél régebbi.
10. Az Internet mindenhol jelen van, de a könyvek hordozhatóak.
Ma, tíz évvel később, már a
10. pont megdőlt, mert a „könyvek” is hordozhatók. A digitalizálás
elterjedése következtében az interneten megtalálható dokumentumok %-os
aránya biztosan növekedett, (teljes talán sohasem lesz).
2.
„szkeptikusok” - 28% - a csoport tagjai nem hisznek abban, hogy az
internet pozitív hatást képes gyakorolni a kultúrára, sőt azt vallják,
pusztító hatást gyakorol rá – fölöslegessé teszi a hagyományos
kulturális intézményeket, az általuk létrehozott tartalmakat. Ez a réteg
lehet - nagyobb részben -, akik olvasnak, de nem interneteznek – 19%, illetve azokból, akik nem olvasnak, nem interneteznek – 37%? A kutatásból az is kiderült, itt a legmagasabb az átlagos életkor, a legnagyobb az aktív keresők aránya, inkább községekben élnek.
Az
internet és a kultúra ok okozati összefüggéseire is felhívja a
figyelmet. Talán még mindig értékesebbnek találják azt, ami papír
formátumú. (Például, ha a szellemi tulajdonjog védelmére gondolunk!) „Az
információs társadalom ugyan új szellemi termékeket és szolgáltatásokat
hoz létre, de rögtön bünteti is azokat el nem ismertségük terhével. „ 1)
3.
„A párhuzamosok sohasem találkoznak” - 22% - a kultúra és az internet
viszonyát olyannak látják, mint a „sohasem találkozó párhuzamosokét”. A
csoport tagjai szerint a hagyományos kultúra szintereit, és magát a
kultúrát sem teszi tönkre, nem teszi fölöslegessé az internet.
Véleményük szerint az internet nem növeli a kulturális szabadságot, nem
alakítja át a kultúrát, és nem gondolja úgy, hogy az internetnek szerepe
lenne a kulturális közösségek kialakulásában. A web 2.0 logikájára
épülő kultúrafelfogás sem áll közel hozzájuk. Magas a nők aránya, sokan
élnek közülük községekben. Talán ez a réteg az, amelyik nem
internetezik, de olvas, vagy nem internetezik, és nem is olvas?
4. „Optimisták” - 20% - ez a csoport sem lát ellentmondást a
kultúra és az internet között, szerintük sem váltja ki a hagyományos
kulturális intézményeket, és nem alakítja át, és ebből következően nem
is teszi tönkre. Emellett azonban véleményük szerint az internet növeli a
kulturális szabadságot, sőt át is alakítja a kultúrát. A kulturális
közösségek fejlődésére is hatással van az internet, amiben látják a
webes alkalmazások szerepét is. Emellé a - 25% -
interneteznek is, és olvasnak, illetve az interneteznek, de nem olvasnak
csoportot sorolnám. Tagjai a legfiatalabbak, az ő körükben legnagyobb a
férfiak aránya, viszonylag kevés az aktív kereső, sok a tanuló.
„Mindeközben
ne felejtsük el, hogy az Internet az autópálya-hálózatok mintájára
tervezett haditechnikai rendszer. A hadsereg olyan eszközt akart,
amelyik nukleáris támadás esetén is megóvja az irányítási struktúrát. A
megoldás olyan elektronikus hálózat lett, amelyik azonnal átirányítja
magát, ha egy vagy több kapcsolatot lerombolnak, ezáltal lehetővé teszi,
hogy a túlélő szervek kommunikációképesek maradjanak egymással, és
összehangoltan működhessenek. Az ilyen apparátussal rendelkező katonai
hatalom a legsúlyosabb katasztrófák közepette is fenntartható. Nem árt
tudni, miközben az Internet társadalmi, kulturális jellegéről beszélünk,
hogy a Háló sokat istenített demokratizált jellege nem valami
értelmiségi-anarchista szándékból fakadt, hanem szikár katonai
szükségszerűségből. Ugyanez a szükségszerűség munkálkodott a Háló
fejlődésének további szakaszaiban is, mikor a kutatás-fejlesztés
szolgálatába állt – pontosabban szólva: a kutatás állt egyértelműen
stratégiai célok szolgálatába. S működik hasonlatosan ma is, rejtve vagy
csak kicsit palástolva azt a tényt, hogy az Internet a fogyasztói
társadalom egyik izmosodó, a jövőben alapvető pillérét képezi, s készül a
médiapiacon a neki megfelelő vegyértékű helyet elfoglalni. Ahol nem
magasztos eszmék, nem is valamiféle népjobbító szándék, s a tiszta
értelemben vett nevelés és kulturizáció az elsődleges szempont, hanem az
elektronikus tartalmakat olvasó személyek fogyasztásra való minél
alaposabb előkészítése, tudatuk kilúgozása …” 1)
Az olvasás – ahogy a nagy angol tanulmányíró Matthew Arnold mondja – „maga a kultúra”.
Forrás:
1) R. Nagy József: Internet és kultúra – Internet vagy kultúra – Internet-kultúra
Csepeli György, Prazsák Gergő: Örök visszatérés? Társadalom az információs korban .
Jószöveg Műhely Kiadó Bp. 2010.
„Gondold meg, csak az ember olvas” – Márai S.
