Wass Albert: Magyar karácsony az égben

Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.

Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki.

De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velük, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönt.

Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek s helyesnek, s így is történt.

Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást, és a kint várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt, s elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá.

Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán!

Elsőnek az ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. „Pro libertate”, suttogta a nagyságos fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar „Mennyből az angyal…” De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót.

Majd az Úr Jézus jelt adott megint, s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetségből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől.

Sok-sok időbe került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamenynyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset, s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba.

Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt, kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat, s kézen fogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt. „Hát te minek bújtál oda?” – kérdezte tőle mosolyogva. „Restellem magamat” – vallotta be a szeplős. – „Elfelejtettem volt azt a csengőt, lássa.” „Oh, hát te voltál az!” – nevetett az Úr. „Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?” „Katika a nevem s Budapestről jöttem – felelte a vézna, szeplős kicsi angyal – november negyedikén, Uram.

Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csendet. „Isten hozott, Katika” – mondta jóságosan, s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet. „Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?” „Küldtem, Uram” – felelte Katika, s elpirult a szeplői alatt. „Aztán mit küldtél?” – kíváncsiskodott az Úr Jézus. „Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?” A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. „Nem imádságot küldtem” – vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. „Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?” „Kenyeret” – felelte szepegve Katika. „Szép fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is” – tette hozzá bizalmasan. „S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már…”

Mély, döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból.

Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kislányt. „Jól tetted, Katika”, mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, „sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a Földön. Kenyeret.”

Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. „Ne sírj, nagymama!” – kiáltotta hangos, csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot – „Apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!”

Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: kisütött a nap Magyarország fölött!

Dokumentumfilm Bartók Béláról

Az jutott eszembe ... nem csak zene ... "tovább ajánlom" ...

SZOMBATHELY Filmvetítés volt az idei Bartók Fesztivál egyik programja. Sipos József készített dokumentumfilmet Bartók Béláról.
Amerikában készült a mozi: Bartók Péter, a zeneszerző 93 éves fia mesélt az édesapjáról.
    

Apámmal lenni élmény. És ezekkel az élményekkel élek” – mondta Bartók Péter. Az apjáról, Bartók Béláról készült dokumentumfilm vége felé hangzik el a két mondat, talán az egész esszenciája a képsoroknak. A most 93 éves Bartók Péter vall, mesél az apjáról Sipos József filmjében. A szavakkal múlt időben, a szemével jelen időben mutatja a zeneszerzőt. Ki is mondta: Jobban emlékszem azokra az évekre, amikor itt volt.”

Máshol még nem mutatták be a filmet: a Savaria mozi kamaratermében rengetegen voltak a premier előtti vetítésen
Fotó: Nagy Jácint

Bartók Béla naplóbejegyzéseiből és leveleiből hallhat a néző: Rudolf Péter adja a hangját a rövid vallomásokhoz, beszámolókhoz. A film gerince pedig a család, hiszen a rendező és a stáb célja az volt, hogy ne zseniként, hanem emberként, családapaként mutassa be Bartók Bélát. Játékfilmet forgatott volna Bartókról Sipos József, de dokumentum lett belőle, hiszen megnyerte egy hosszú beszélgetésre Bartók Pétert Amerikában. Magyarul hibátlanul beszél – főleg, ha az apjáról van szó. Márpedig a film minden kockája a zeneszerző méltatása. És kulisszatitkok. Például a Kavics utcából: a rózsadombi házból azért költöztek el Bartókék, mert a szomszéd egész nap rádiózott. Kérésre, könyörgésre sem kapcsolta le a készüléket, így pedig nem tudott dolgozni Bartók. Nem volt maradása a családnak. Az is kiderül a filmből, hogy Szőllőspusztán fogalmazódott a Szabadban című szvit: Péter kedvence az éjszaka zenéje a békák kórusával.

Bartók Béla és fia, Péter Fotó: Bartokfesztival.hu

“Amikor elvette anyámat, akkor az előző felesége, Márta ott maradt, hogy betanítsa, hogyan vezesse a háztartást” – mesélte Péter a család magánéletéből. Felidézte, hogy édesanyja, Pásztory Ditta és apja első felesége, Ziegler Márta is tanítvány volt.

Péter és apja 1932-ben Fotó: dickstrawser.blogspot

Péter kalandos úton követte szüleit New Yorkba 1941-ben. Aztán besorozták az Egyesült Államok Haditengerészetébe, a Panama-csatornánál teljesített szolgálatot. Apja sok levelet írt neki, Saranac Lake-ben gyógyult éppen, már 1942-től beteg volt, leukémiás. Péter különleges csomagot küldött apjának: egy tízcentis bogarat fogott a szolgálati helyén, azt konzerválta és adta postára – a híres természetbarát Bartók Béla egyik legkedvesebb ajándéka lett. Mesélt közös mozizásról is: New Yorkban ültek be Walt Disney Fantázia című filmjére, akkoriban új volt képekkel értelmezni a zenét, itt pedig különféle rajzfilmek társultak Csajkovszkij, Muszorgszkij, Schubert és mások műveihez.

A film elején azonban Bartók kiment a moziból. A miértre azt válaszolta: valamit kihagytak. Márpedig nem lehet megmásítani a zenét, ha nem egyezik bele a szerző. Ezt vallotta, ehhez tartotta magát – Walt Disney sem kivétel. A Bartók-film alatt természetesen Bartók Béla zenéi szólnak: hol erősebben, hol pedig éppen csak. Éppen ahogy a látnivaló megkívánja. Ettől is lett kerek és különleges életrajz.

Forrás: VAOL

1. melléklet a 114/2013. (IV. 16.) Korm. rendelethez

Javaslat a

„Mezőberény könyvtára”

települési értéktárba történő felvételéhez

„Bármekkora halom könyv még biztonságos fedél alatt sem válik könyvtárrá. A könyvtár a könyv és olvasója között intellektuálisan megtervezett kapcsolat teremtő intézmény”

(Benkő Samu)

Készítette: Mezeiné Bátori Valéria

                                                                                                         

               5650 Mezőberény, Luther u. 1/2/9

                                                                                …………………………………….

                                                                                          aláírás

I.

A JAVASLATTEVŐ ADATAI

1. A javaslatot benyújtó (személy/intézmény/szervezet/vállalkozás) neve: Orlai Petrics Soma Könyvtár, Muzeális Gyűjtemény és Művelődési Központ Mezőberény

2. A javaslatot benyújtó személy vagy a kapcsolattartó személy adatai:

Név:             Smiriné Kokauszki Erika

Levelezési cím:     5650 Mezőberény Fő út 6.

Telefonszám:          66/515-553

E-mail cím:             opskk@mezobereny.hu

II.

A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI

1. A nemzeti érték megnevezése

„Mezőberény könyvtára”

2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása

□ agrár- és élelmiszergazdaság	□ egészség és életmód	X épített környezet
□ ipari- és műszaki megoldások	X kulturális örökség	□ sport
□ természeti környezet	□ turizmus

3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye

5650 Mezőberény Fő út 6.

4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik

x települési

□ tájegységi

□ megyei

□ külhoni magyarság

5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása

Az olvasás és a könyv szeretetére Mezőberényben is az olvasókörök neveltek.

A XIX. század második felében már Mezőberényben is léteztek élénk társadalmi életet folytató körök/egyesületek. Dr. Bonyhai Mihály 1933-34-ben megjelent Mezőberény Monográfiájában említést tesz több ilyen körről, egyesületről.

Mezőberényben 1850-ben már létezett egy olvasókör, de létezéséről nyomok csak 1857-től találhatók. Folytatólagos jegyzőkönyvei 1861-től vannak meg. Ekkor már mint egy teljesen működő és virágzó kör állt fenn és a Népkör nevet viselte. 1864-ben a Népkörből kivált tagok megalakították a kaszinót, amely 1867-ben Polgári Olvasó Egyletté alakult át.

1880-ban alapították a Társadalmi Olvasókört. Épületét 1888-ban a tagok részvényi alapon való hozzájárulása révén vették meg, amit 1910-ben a kör saját vagyonából a részvényesektől megváltott, s így a Luther utcában saját házzal rendelkezett. A tagok száma 150 volt. Billiárdterme, olvasóterme is volt. Napilapokat járattak.

A Magyarvégesi Olvasóegylet alapításának éve 1885. Alapitó elnök Dus Gerő, vezetősége ifj. Szücs István elnök, Komlódi András alelnök, Balogh Elek gondnok és pénztáros, Balogh Elek jegyző, Fehér Antal titkár, Molnár Győző borgondnok, Pataki András könyvtáros, Komlódi Benedek vigalmi alelnök, Süllős Pál dr., Veres Lajos és Komlódi András számv. biz. tagok. Tagok száma 152. A Magyarvégesi Olvasókörnek 1929-ben a vallás és közoktatásügyi miniszter 150 kötetből álló könyvtárat adományozott.

1888. január 12-én alakult meg a Polgári Kör, melynek 150 tagja volt, legnagyobb részük iparos, kereskedő és tisztviselő. 1930-ban újraszervezték és a hitelszövetkezet Petőfi S. úton lévő házában béreltek 3 szobás helyiséget, megfelelő mellékhelyiségekkel és szépen parkírozott udvarral.

Az első nyilvános könyvtár nyomai a Gazdakörhöz vezetnek. 1898-ban a Földművelésügyi Minisztérium 277 kötetet ajándékozott a körnek, majd a könyvtár állománya a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által 1912-ben adományozott újabb 100 kötettel gyarapodott.

1905 óta áll fenn az Otthonkör, amit az intelligencia kaszinójának neveztek el. A Petőfi S. úton saját épülete van, szép könyvtára, olvasó- és játékterme, valamint a kaszinószolga részére külön lakáshelyisége is van. Udvarának egy kis része parkírozott és építettek egy kuglizót. Az összes nagy lapokat járatja. 100 tagja volt.

(Az első világháború alatt az oláhok nagy károkat okoztak ezen a területen is, több könyvtári könyvet és jegyzőkönyvet tüzeltek el.)

1925-ben a gazdakör taglétszáma már meghaladta az 500 főt. Újjáépített helyiségében egy olvasóterem, egy játékterem és egy nagyterem lett kialakítva. Külön lapokat járatnak, könyvtára ekkor még rendezetlen volt.

A Gazdakör könyvtárosa Köhler József igazgató tanító volt.

1927-ben alapított Nyugdíjasok Körének is saját könyvtára volt, lapokat járatott és előadásokat tartottak. Helyiségei a Tavasz utca 18. szám alatti házban voltak. 101 tagja volt.

Az olvasókörök kialakulásának idején mindegyik arra törekedett, hogy minél gazdagabb könyvtárat hozzon létre és minél nagyobb olvasótábora legyen. A körök gazdasági helyzetétől függően kisebb-nagyobb állományú könyvtárakból kölcsönözhettek az olvasók.

A Községi Népkönyvtár 1949. május 12-én nyílt meg az akkori Magyar Dolgozók Pártja székházában. A Békés Megyei Könyvtár 200 kötetes letéti állományból álló kicsiny könyvtár ünnepélyes keretek között nyílt meg az olvasók előtt. Két asztalon voltak elhelyezve a könyvek. A letéti állományt a megyei könyvtár rendszeresen cserélte. 1949 decemberében 258 olvasója volt a könyvtárnak és addig 1411 kötetet kölcsönöztek. A könyvtárosi teendőket Tomka Pál tanító látta el, hetenként kétszer tartva kölcsönzési időt. 1949 őszén költözött át a Fő út 2. szám alatti épületbe, ahol egy helyiséggel rendelkezett, két asztalon voltak elhelyezve a könyvek. A könyvtáros Plavecz Pál volt. Az 1949-ben alapított Községi Népkönyvtár a mai városi könyvtár jogelődje.

1950 áprilisában 355, októberében már 638 kötetes volt az állomány. Az év végén 445 olvasót jegyeztek. Az 1950-es évek elején főállású könyvtáros Szlaukó Mihály lett, helyettese Borgula Éva (Rozgonyi Lászlóné).

1953-ban átköltözött a könyvtár jelenlegi helyére - az akkori Népköztársaság útja -, ma Fő út 4. szám alá. 1953-ban a már önálló községi könyvtár 459 olvasója az 1747 kötetes állományból 14255 kölcsönzéssel 31 kötetes olvasási átlagot ért el. Ekkor a könyvek már – egy helyiségben -, de polcokon voltak elhelyezve. Főállású könyvtárosa Vidó Sándor volt, esetenként Borgula Éva helyettesítette.

A mai könyvtár épülete 1914-ben épült, eklektikus stílusban. Az épületet a mezőberényi dr. Grünwald Dezső ügyvéd és Dr. Strasszer Mór orvos építtette. (Lakóházként funkcionált az államosításig).

Az épületet Wagner József békéscsabai építész tervezte, kivitelezte Maász András mezőberényi építő mester. Az építés költsége 1914. évi "paritásban" 65 000,- korona volt. Jellege szerint 1 emeletes, kettő komplett - 1 házmester lakásos családi ház. A fő épület 361 négyzetméter alapterületű, magassága a talajszinttől a párkányig 10 méter volt.. Volt hozzá 88 négyzetméteres pince is.

Egy másik dokumentum szerint 1949. január 4-én a tulajdonosok felajánlották az ingatlant a községnek megvételre a Nefelejts (most Munkácsy) utcai Lédig-féle házért valamint Gyöngyösi Ferenc és Gyöngyösi István részére fizetendő 50 000, - 50 000,- forint készpénzért. Az ajánlat 45 napra szólt.

A tulajdonosok voltak abban az időben: Gyöngyösi Ferenc, a "Csille, Bányász Ellátó" igazgatója Budapesten, Dr. Gyöngyösi István minisztériumi tanácsos Budapesten, Grünwald János textil technikus (Kispest) és Garami Miklós kereskedő, Mezőberény. Ez utóbbi kettő volt rokonságban Grünwald Dezső ügyvéddel, aki Auschwitz -ban halt meg 1944. június 29-én. A ház másik tulajdonosa a '30 - as években Strasszer Mór volt.

A község két elképzelést dolgozott ki: itt akarták a bölcsődét, és az olvasókörök könyv anyagát elhelyezni, kiegészítve a néprajzi anyaggal. Ehhez a kért támogatást nem kapták meg.

1957. április 23-tól dr. Valentinyi Károlyné (Weigert Ilona) lett a könyvtáros. A fenntartó ekkor a Békési Járási Tanács, valamint a mezőberényi Községi Tanács (a későbbiekben Nagyközségi Tanács, 1989. március 1-től a Városi Tanács, 1990. decemberétől Mezőberény Város Önkormányzata).

1963-ban az állomány 6787 kötet, az olvasók száma 1522 volt és összesen 43121 kölcsönzés történt. Az olvasóteremben harmincféle újság, folyóirat állt az olvasók rendelkezésére.

1965 márciusától külön helyiségbe kerültek a gyerekkönyvek, a módszertanilag is más munkát igénylő gyermekekkel való foglalkozás keretében. Külön kölcsönző és olvasóhelyiség állt a gyermekek rendelkezésére. Ettől kezdve két főfoglalkozású könyvtáros dolgozott, dr. Valentinyi Károlyné és Jakab Mihályné (Perei Magdolna).

1971-ben a könyvtár elnyerte a „Kiváló Könyvtár” kitüntető címet, majd 1973-ban a „Petőfi Emlékkönyvtár” címet. Erre az eseményre készült el a könyvtár jelentős felújítása, átalakítása, alapterülete ekkor 290 m². 1971-ben a kötetek száma már 14790, az olvasók száma 2160 fő, a kölcsönzött kötetek mennyisége 72152 volt, olvasói átlaga 33 kötet.

1973-ban jelentős felújítás volt, többek között zenei részleg kialakítása. A gyermekrészleg ideiglenesen átköltözött a Népköztársaság útja 2. szám alatti épületbe, kb. 100 négyzetméternyi alapterületre.

Majd 1982 novemberében a Népköztársaság útja 1. szám alá, ma Fő út 1. szám, mintegy 150 négyzetméternyi alapterületre.

Gyermekkönyvtárat adtak át Mezőberényben

Népújság 1982. november 6. szombat

„A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója alkalmából tegnap, pénteken Mezőberényben átadták a nagyközségi könyvtár átalakított gyermekrészlegét, amely az 1. számú általános iskola volt épületében kapott helyet.

Szűcs Lajos, a nagyközségi tanács elnöke köszöntötte a megjelenteket, közöttük Zolnai Lászlót, a nagyközségi pártbizottság titkárát és Vámos Lászlót, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét.

Ünnepi megnyitójában Vámos László hangsúlyozta: a szocialista társadalomban megnőtt a könyv, a könyvtárak nevelő, emberformáló szerepe. Nagy öröm, hogy az egyre dinamikusabban fejlődő Mezőberény most gyermekkönyvtárat kap. Majd arról szólt, hogy 1898-ban már volt könyvtára a nagyközségnek, s jelenleg több mint 33 ezer kötetes a zenei részleggel, folyóirat-olvasóval ellátott felnőttkönyvtár.

A most átadott tízezer kötetes új gyermekrészleg jelentős társadalmi összefogással, a Művelődési Minisztérium és a megyei tanács hathatós segítségével készült el, mintegy 700 ezer forintos költséggel. Végül Vámos László azzal zárta megnyitóját, hogy a település szellemi műhelyévé, a jövő nemzedék nevelésének fontos színterévé váljon a most átadott gyermekkönyvtár. V. L.”

1983. december 31-i állapot szerint a könyvtár állománya 9561 kötet. A zenei állományt 150 db nagylemez alkotja. A hangzó anyag feltárása érdekében a könyvtár külön zenei katalógust vezet. Az állományt népzene és komolyzenei lemezek alkotják többségében. Emellett azonban szép számmal megtalálhatók a gyermekdalokat, verseket és meséket tartalmazó lemezek is. Bevezetésre került a hanglemezkölcsönzés.

1987. május 31-én dr. Valetinyi Károlyné nyugállományba vonult, utódja dr. Fazekas Andrásné (Várfalvi Erzsébet) lett.

2002. január 16-án működött utoljára a Fő út 1. szám alatti épületben a gyermekkönyvtár. Január 18-án bizonytalan időre bezárt a könyvtár, és megkezdődtek az átalakítási munkák. A fenntartó döntése szerint a gyermekkönyvtár épületébe a múzeum költözött, a gyermekkönyvtár állománya pedig a Fő út 4. szám alatti épületben került elhelyezésre. A könyvtár megkapta a művelődési központ által használt emeleti termeket, ezzel együtt is csökkent a korábbi alapterület – 499 négyzetméterről 440 négyzetméterre. Az átalakítási munkálatok közel három hónapig tartottak, megtörtént a villanyvezetékek cseréje, a hálózat felújítása, festés.

2002. április 8-án fogadta az átalakított könyvtár ismét olvasóit. Az emeleten került elhelyezésre az iroda, olvasóterem, folyóirat-olvasó, informatikai részleg, EU-sarok, munkaszoba és raktár. A földszinten működik az olvasószolgálat, itt található a kölcsönözhető állomány (gyermek- és felnőttállomány), fizikailag alig elhatárolódva egymástól.

A TEXLIB integrált könyvtári rendszerrel 1999-től történik a dokumentumok, illetve 2001-től az olvasók nyilvántartása.

A cédulakatalógus építése 2000. december 31-ével lezárult. A hagyományos cédulaalapú katalógust fokozatosan felváltotta a számítógépes katalógus.

A könyvtár számítógépes ellátottsága 2002. december 31-én 14 PC, ebből 8 gép az olvasók használatában.

A mezőberényi könyvtárban is nagymértékű technikai-, informatikai fejlődés ment végbe. Megjelentek a nem hagyományos dokumentumok, CD, videokazetta, CD-ROM, DVD és megjelentek a számítógépek, az Internet pedig soha nem látott távlatokat nyitott nem csak a mindennapi kommunikációban, hanem a könyvtárak tevékenységében is.

2004-től a kölcsönzés is számítógéppel történik, katalógusa elérhető a világhálón. A városban elsőként rendelkezett a könyvtár Internet-hozzáféréssel.

2004. februárjától a Mezőberényi Hírmondó, 2006. januárjától a város honlapjának szerkesztése is a könyvtárban történt 2010-ig. 2007-ben elkészült az intézmény honlapja. A helyismereti adatbázisban alkotásra, személyre, eseményre, intézményre, sajtó megjelenésre, tanulmányokra, a települési értéktárra, testületi ülések anyagaira lehet keresni.

2008. január 1-jével a város kulturális intézményeit (könyvtár, múzeum, művelődési ház) a fenntartó összevonta Orlai Petrics Soma Kulturális Központ néven. Jelenleg is ennek keretében működik a könyvtár. 2017. májusától névváltozása: Orlai Petrics Soma Könyvtár, Muzeális Gyűjtemény és Művelődési Központ.

6. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

A könyvtár nem csak megőrzésre és olvasásra szánt rendezett dokumentumgyűjtemény, hanem fontos szerepe van abban, hogy az úgynevezett modern kultúra ne veszítse el a kézzel fogható könyvvel, a természettel, ugyanakkor a múlttal való összhangját, mely a korábbi korszakokat még jellemezték. Értem ezalatt azt, hogy az, aki csak a „csodák” processzoros világával ismerkedik, sosem értheti meg a dolgok természetből, múltból fakadásának, fejlődésének és egymásba kapcsolódásának logikáját. A technikai fejlődést megállítani nem lehet, nem is lenne célszerű, hiszen a virtuális világ újdonság erejével ható eszközei nagymértékben könnyítik, pontosítják és gyorsítják az emberek munkáját, gondolkodását, tájékozódását, a kapcsolattartását. A végtelen lehetőségek tárházát nyújtják, tágra nyitják az ismeretek kapuját. A tér és az idő szabadságát adják. Rengeteg előnyük mellett térhódításuk a személyes szférába szorítja vissza az embert, … feledtetik az olvasást, a szóbeliséget, a múltat, a helytörténetet. Félő, hogy az emberek magukra maradnak technikai eszközeikkel. A könyvtár és könyvtáros feladata annak az egyensúlynak a megteremtése is, ami megerősíti az embereket abban, hogy társas lényként szükségük van egymásra, szükségük van gyökereik, múltjuk ismeretére. Szükségük van a „józan paraszti észre”, amely nem más, mint az évszázadokon keresztül felgyülemlett és megtisztult ismeretek halmaza. De ugyanakkor szükségük van az újra, a jelenben „született” újdonságokra is… A mai kor igényeihez alkalmazkodva a digitalizálásra, az adatok halmazának sokaságát információvá, tudássá alakítására.

Ezért ajánlom a települési értéktárba való felvételét.

7. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia,   honlapok, multimédiás források)

www.mezobereny.hu

Mezőberény története 2./Szabó Ferenc (1973)

www.hungaricana.hu

könyvtári gyűjtemény

www.benyovszkimihaly.hu

Dr. Bonyhai Mihály: Mezőberény Monográfiája

Dütsch Zsolt-Jakab Mihály: 50 éves a Pamuttextil Művek mezőberényi gyára

Mezőberény Házszám- és névjegyzéke (1930)

Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Békés Megyei Levéltára, Mezőberény iratai

8. A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:

III.

MELLÉKLETEK

    1. Az értéktárba felvételre javasolt nemzeti érték fényképe vagy audiovizuális-           dokumentációja

    2. A Htv. 1. § (1) bekezdés j) pontjának való megfelelést valószínűsítő   

               dokumentumok, támogató és ajánló levelek

    3. A javaslathoz csatolt saját készítésű fényképek és filmek felhasználására vonatkozó   

               hozzájáruló nyilatkozat

I.) Melléklet

2db képeslap melyek közül a későbbin már látható a mai könyvtár épülete.

Az első képeslap 1910-ben, a második pedig 1914-ben lett kiadva.

A könyvtár épülete régi képeslapokról kinagyítva

Fotók a könyvtárból …