„tudós” Kemény Pál tanító
Myjava, 1819. 09. 27. – Mezőberény,
1901. 07. 20.
1901. július
20-án este 8 órakor, végelgyengülés következtében halt meg tudós Kemény Pál, a
mezőberényi II. kerületi ág. evang. egyház néptanítója, a koronás ezüst
érdemkereszt tulajdonosa, életének 82., tanítóságának 62., második
házasságának 34. évében.
A
mezőberényi II. kerületi ág. evang. egyház külön gyászjelentést adott ki
"őszintén tisztelt és forrón szeretett" tanítója elhunytáról, aki a tanítói
pályán 62 évig működött, s mint kötelességtudó, lelkes, hitbuzgó és hazafias néptanító
az egyház összes tagjainak szívébe mélyen bevéste emlékét.
Óriási gyászoló közönség kísérte koporsóját a temetőbe. Sokan jelentek
meg a szomszédos községekből is.
Rendkívül
nagy kiterjedésű rokonság gyászolta az elhunytat: a Kemény, Zvarinyi, Zilahy,
Linder, Hegedűs, Szókács, Jeszenszky, Brózik, Gregus-családok tagjai.
Legközvetlenebbül érzi a fájdalmat hitvestársa: özv. Kemény Pálnó szül.
Zvarinyi Katalin ós gyermekei: Pál, Károly, Ida, férj. Zilahy Lászlónó, Mária
férj. Linder Nándorné, Matild, férj. ifj. Hegedűs Dánielné, Karolin, Ilona és
Emma. Kivülök még négy testvér, egy napa, négy meny, három vő, hat sógornő, egy
sógor, huszonkilenc unoka és négy dédunoka nevét olvassuk a gyászjelentésről.
"Egy
öreg néptanító emlékezete.
—
Kemény Pál halálára —
Mezőberény,
július 23' (1901)
Oly
szépen, oly meghatóan énekli az
ihletett,
vallásos lelkületü költő :
Édes
a hűs csendes este, Nyári forró nap után.
Munkában
telt hosszú élet,
Végre
nyugalmat kiván.
Itt
községünkben is, egy hosszú munkában telt nemes élet záródott le f. évi julius
20-án, az esteli órákban.. Az ág. ev. tótajkú egyház aggastyán tanítója : id.
Kemény Pál, a koronás ezüst érdemkereszt méltó tulajdonosa tért nyugalomra.
A
milyen tiszta, nyugodt, példás volt egész életfolyása : éppen olyan volt élete
alkonyatja, estéje ós halála. Mint a gyertyabél pislogó lángja, midőn kiégett,
véglobbot vet s kialszik: úgy aludt ki az ő életfáklyája. Szíve, lelke,
öntudata szennytelen volt: így elköltözése semmi nem, csak siránkozó szerelmesei
zokogása háborította. A hosszú élet terhe alatt megcsilapult életér hirtelen
meghidegült, megakadt s jött a szelíd, kíméletes halál s szemére gyászfátyolt
terítvén, csendesen kimúlt. Ő sincs többé!
Julius
hó 22-ón, a délutáni órákban beláthatatlan nagy sokaság kísérte koporsóját a
halottak országába. Sírjára könnyeket hullatva, poraira áldást rebegve :
elváltunk tőle. De emlékezete sokáig megmarad közöttünk, mert ő jó, hiv s igaz
vala !
Mint
ember, mint tanító, mint férj, mint család-apa, mint hazafi mindig a
becsületesség, vallásosság, erkölcsiség, kötelességtudás magaslatán állott:
ugyanazér családja, egyháza, egy egész nemzedéket képező tanítványai, községe,
kartársai s minden tisztelője — itt a nyilvánosság előtt — velem együtt, ki jó
indulatával mindig dicsekedhettem, a legnemesebb érzülettől áthatva, méltán
nyújtják az ő érdemének az elismerés, tisztelet ós szeretet szívbeli
hervadhatatlan koszorúját.
Nyugodjék
békével!"
Szentandrási
István
Forrás: Békésmegyei közlöny 1901. 07. 25.
 |
| Felirat hozzáadása |
