mezeibvaleria blogja: 2018

Mező – Berény

(Beren 1347, Giur-Beren 1619, Gyur-Bereny 1654.)

Békés és Gyoma közt esik. Hajdan Nagytelek,Körözs-Tarcsa, Nemes-Kereki, Kis-Kamut és Gyúr vették körül. Egyideig a szomszédos Gyúr helységről Gyúr-Berénynek nevezték, s csak a múlt században kezdték Mező-Berénynek irni. 1723-ban azonban egyszerűen Berény a neve. Neve az ó-szláv <<brnije>>szótól származik, a mi sarat jelent.

1347-ben fordul elő először, s ekkor még két külön faluból állott. – Az egykori elkülönítésnek az emléke fennmaradt abban, hogy később is két plébániája volt, s ezek egyikét Bal-Berénynek hivták. 1552-ben a berényi plébánosnak két forintot, a balberényinek pedig 3 frtot kellett volna fizetniök a trienti zsinatra utazó követeknek. ¹) 1347-benaz Acsay családnak birtoka volt és Acsay Berend fiainak II. Berendnek és Gergelynek, Berendfia Márton békésvármegyei főispán testvéreinek jutott. Már ekkor kőtemploma volt. ²) 1403-ban már a gyulai uradalomhoz volt kapcsolva, s igy Maróthy János kapta meg. Ez nagy gondot fordított Berény gyarapítására, védelmezte ezt az Ábránfyak és a Kamuthyak ellen, s némi szabadalmakat is adott neki. ³) Benne bizakodva költöztettek a berényiek erővel ide egy jobbágyot Méhesről. ⁴) 1468-ban Somlyai Péter, Nagy Péter, Dózsa Albert és Dózsa Tamás nevű jobbágyok a gyulai uradalmi tisztekkel együtt szintén résztvesznek Sopron falu pusztításában. ⁵) 1496 ápril 18-án Corvin János egy időre elszakította a gyulai uradalomtól és Derencsényi Péternek ajándékozta, ⁶) s ő azt 1496 júliusban át is vette. ⁷) Később Corvin megbánta bőkezűségét s visszavette Berényt. Úgylátszik azonban, hogy Derencsényi ragaszkodott jogához s Berényt eladta Kantler Ágoston budai kereskedőnek. Biztos, hogy ez 1507-ben be is akarta magát iktattatni, ⁸) csakhogy ekkor már megint a gyulai uradalom tartozéka volt Berény, s ezért Corvin János özvegye ellenmondott, sőt, hogy a berényieket annál inkább magához csatolja, megerősítette őket a Maróthy Jánostól és Corvin Jánostól kapott szabadalmakban is. Állítólag nagy szükség volt erre, mertaz uradalmi tisztek erőszakoskodásai miatt a lakosok nagyobbrészt szétfutottak. ¹)

Mikor Kantler látta, hogy ő mint egyszerű polgárember nem tudja hozzávaló jogát érvényesíteni, követelését eladta Bakócz Tamásnak. Ámde időközben a gyulai uradalom s vele együtt Berény is még hatalmasabb úrnak, Brandenburgi Györgynek, kezeibe került, s ezzel szemben Bakócz Tamás sem boldogult. 1519-ben ugyan úgy cselekszik Bakócz, mintha az övé volna Berény, és oda adja cserébe Pethő Tamásnak, de maga is elismeri, hogy Berény idegen kézen van, s ha egy év alatt nem tudja kiváltani, ezért és egyéb birtokaiért 1000 frtot köteles fizetni. S ime két év mulva csakugyan kifizet az igért 1000 frtból 800-at. Biztos tehát, hogy Berényt nem tudta megszerezni. ²) Időközben a berényiek az uradalmi tisztekkel megint nagy vitába keveredtek. Lakott akkor köztük egy Vég Imre nevű kereskedő. Ez a gyulai várnagyoknak és kereskedőknek 4-500 frtnyi kárt okozott, s midőn a törvényszék elé idézték, nem jelent meg. E miatt Nagy Péter, a békési ispán kiment Berénybe és fejvesztés terhe alatt szólította fel a berényieket, hogy segítsék őt Vég Imre elfogásában és a gyulai várba való hurczolásában. De biz azok nem segítették és így Vég Imre elmenekült. E miatt Gyula városa törvényszéke a berényieket arra itélte, hogy már most ők térítsék meg a Vég Imrétől okozott kárt. A berényiek ez ellen földesurukhoz , az őrgróthoz , felebbeztek. ³) Ez biztosan megkegyelmezett nekik, úgy hogy 1526-ban a berényiek már 17 frt és 25 dénárt fizethettek adó fejében. ⁴) Berény ezentúl is a gyulai uradalom tartozéka maradt egész 1566-ig. Az 1559-iki és 1561-iki összeirások szerint lakosai kötelesek voltak a gabonán kívül a lenből is kilenczedet adni, továbbá a földesúr számára szántani és vetni. Innen van, hogy a gyulai uradalom itt majorságilag is gazdálkodott. ⁵)

1552-ben 27, 1553-ban 16, 1556-ban 28, 1560-ban 15, 1562-ben 50, 1564-ben 26 kapu után vetettek lakosaira adót. 1553-ban és 1560-ban egy pár kapu lakatlanul állott. ⁶) 1557-ben 30 ház volt benne. ⁷) 1554-ben lakosai 24 1/2 gyulai köböl buzát és 9 köböl árpát adtak kilenczed fejében. Majorságilag pedig 16 köböl búzát termeltek. ¹) 1562-ben 30 jobbágynak volt vetése, 4-nek nem- Az előbbiek most 26 köböl, 2 ½ kalangya buzát s 3 véka árpát fizettek féltizedül. Méhet csak egy gazda tartott. ²) 1563-ban 68 család lakta, ³) s így a lakosság mintegy 340 főre rúgott. Bírái voltak 1559-ben Csapó Pál, ⁴) 1563-ban pedig Nagy Fülöp. A lakosok Hőgye, Kamat, Cseh, Kincses, Bába, Ábrány stb. neveket viseltek.

A török uralom idejében Berényt Gyúrral együtt 1584-ben Balázsdeák István, Sárközy Mihály és Kövesdy Bertalan nevű egri vitézek kapták mega kincstártól, s 1585-ben be is iktatták őket. ⁵) Balázsdeák Istvánnak csak egy leánya maradt, ki Zsegnyey Miklóshoz ment férjhez. S e révén 1620-ban Zsegnyey Miklós vagy inkább özvegye birta. ⁶) Ennek leánya, Zsegnyey Borbála, Károlyi Mihály neje lett s így a Károlyiak kapták meg Berényt és Gyúrt. A másik adományos Sárközy Mihály 1600 előtt Mező Imrének adta zálogba itt levő részét, ⁷) s ettől szintén Zsegnyey vette meg. A harmadik adományos, Kövesdy Bertalan, fia, Pál, 1627-ben 400 frtért adta el itt és Gyúron levő részét Zsegnyey Borbálának özv. Károlyi Mihálynénak, ⁸) s ekként a két falu egészen a Károlyiak kezére jutott.

De ha változtak a falu birtokosai, még nagyobb változások estek meg a falu lakosaival. 1596-ban kirabolta és fölégette a falut a tatárság úgy, hogy lakosai 19 évig bujdostak. Végre egyrészük 1615-ben visszaköltözött Berénybe, előbbeni lakófészkükbe s négy esztendei szabadságot kaptak földesuraiktól. 1619-ben Hajdú Bálint és Cseh Mátyás nevű lakosokat küldötte fel a falu Ér-Adonyba, s ott földesurukkal úgy alkudtak meg, hogy ezentúl évenként földesúri szolgálmányok fejében 25 frtot fizetnek s némi ajándékot adnak.⁹) 1633-ban Cseh Mátyás volt a falu bírája s a lakosoknak sok bajuk volt papjukkal, akit azután el is távolítottaka faluból. ¹⁰) 1654 táján jómódú lakosa volt Kilenczes Miklós. Ez állítólag megölte egy biharmegyei földesúrnak, a Gálos-Petriben lakó Rácz Jánosnak, egyik jobbágyát, s e miatt Rácz János 1654 ápril. 1-én katonákat küldött Berénybe. Ezek aztán Kilenczes Miklós házát felprédálták, 78 drb. marháját Gálos-Petribe hajtották, magát Kilenczest fiastól együtt fogságba vitték és Váradon börtönbe vetették. ¹) Csak 4 évig tartó pör után Károlyi László berényi földesúr közbevetésére szabadult ki Kilenczes, úgy, hogy 1665-ben már tanuságot tehetett Murony határáról. ²)

Az 1648-iki, Károlyi Ádám és László testvérek közt történt osztálylevél szerint Károlyi Lászlónak jutott, ³) de ennek ugyancsak meggyült a baja némely ónodi, füleki, és szendrei katonákkal, nevezetesen Inczédy Mátyás, Galaczy Miklós, Marosy István és Gombos György nevűekkel. Ezek ugyanis 1662-ben Wesselényi Miklós nádortól elkérték Berényt, s a nádor a nélkül, hogy a dolgot megvizsgálta volna, csakugyan nekik ajándékozta. ⁴) Ezek már mostan annyira zaklatták a falut, hogy 1666-ban a szegény lakosok elfutottak és Berény 1667-72-ig lakatlanul állott. Puszta határát Károlyi László a békésieknek adta ki haszonbérbe. Még a békésieket is mindig háborgatták, fenyegették Galaczy Miklós és társai, a miért a nádortól nekik adott berényi földet használták. ⁵) Végre hosszú fáradozás után ⁶) sikerült Károlyi Lászlónak a nádor előtt bebizonyítani azt, hogy Berény őt illeti és a nádor visszavonta 1662-iki adománylevelét. Így azután 1672-ben Berény lakosai újra visszaszállottak s úgy alkudtak meg földesurukkal, hogy évenként 34 tallért fizetnek. Ezt azután fizetgették is, de bizony nagyon hiányosan úgy, hogy 1684-ben 11 évről 274 tallérral tartoztak. Károlyi még ennyi adósság után sem kényszerítette őket nagyobb adózásra, csak azt kötötte ki, hogy ha új ember telepedik közibük, az megint fizessen egy tallért. ⁷⁾ Az ez időben itt lakó berényiek reform. vallásúak voltak, s 1675-ben papjuk volt Várkonyi Mihály. ⁸)

1685. jul. 16-án még 100 frtot küldenek a berényiek Debreczenbe, illetőleg Károlyi Lászlónak adósságuk törlesztésére, ⁹) de nemsokára ők is szétfutottak s Berény megint lakatlanná vált egész 1702-ig. Ez évben 26 család újra megszállotta a falut és papjuk volt Dályai János. A 26 család 1703-ban az akkori nagy szegénységet tekintve fontos lépésre határozta el magát. Harangot öntetett a következő felirattal: <<A mezőberényi szent eklesia öntette Békésvármegyében 1703.>> ¹⁰) Még ez évben azonban a ráczok pusztításai miatt el kellett futniok. 5 év mulva újra visszajöttek s úgy látszott, hogy állandóan meg akarják ülni a falut, mert községi pecsétet

csináltattak ezen körülírással:<<M. –Berény helysége pecsétje 1708.>> - A pecsét czimerében a mezőt egy folyam két részre osztja. Az alsó mezőben egy szántóvas látható, a felső mező ismét két részre oszlik, s az egyikben 3 búza kalász, a másikban szöllőfürt van ábrázolva. ¹) De bizony ez a megtelepülés sem volt állandó. 1709-ben újra menekülni kellett a magyarnak a Körözs baloldaláról. Egy kútba eresztették a berényiek a harangjukat s azután világgá mentek.

Az 1715-22 évi összeirásokban hiába keressük Berényt a békésvármegyei lakott helyek között. Mint Békéshez tartozó pusztát vette át Harruckern 1720-ban, sőt még 1723-iki adománylevelében is még mint puszta szerepel. ²) De 1722-ben már lépéseket tettek némely felvidéki tótok a gyulai uradalom jószágkormányzójánál, hogy ők e helyet benépesíthessék. Ezeknek értelmi vezetői Mathaeidesz Lőrincz csabai és Grenerczius János utóbb berényi tanítók valának. Mindamellett, hogy kedvező választ kaptak, ³) csak a következő 1723 évben ülték meg a falut a Madarász András vezetése alatt ide leszármazó tótok. Ezek legnagyobbrészt a kishontmegyei (ma gömörmegyei) Raho, Priboj, Varbócz falvakból származtak. Csatlakoztak hozzájok némelyek a nógrádmegyei Legéndről.⁴) Ezek mindjárt építettek egyházat, iskolát és megöntötték az 1862-ben átöntött régi kis harangot még pedig német felirattal: <<Johann Butterer goss mich in Ofen 1723 Keresch-Berin evang>>. Ezen ág. vall. tótok voltak tehát az első települők a mai Mező-Berényben. 1725-ben jöttek hozzájuk Würtembergből a szintén ág. vall. németek, de ezek a tótokkal együtt 1725-ben olyan nyomorúságban voltak, hogy a gyulai uradalomnak kellett őket tartani élelemmel, különben éhen vesztek volna. ⁵) Végre 1731 áprilban 21 magyar család is átköltözött ide, még pedig 3 Mike-Pércsről, 5 Ugráról, 10 Dobozról, 1 Gesztről és 2 Vértesről. ⁶)Ezeknek az akkor már Békésen, 1703-ban még Berényiben lakó Győri Ferencz mondotta meg, hol rejtették el az 1703-ban öntött harangot. Kihúzták tehát, s mint jogos tulajdonukat most is használják.

Ekként alakúlt meg a mai Mező-Berény három nyelvű népből. 1745-ben három templom is lett Mezőberényben, mert a németek elváltak a tóttól s külön templomot építettek, külön papot tartottak. A tótoktól épített 1723-iki templom helyett 1740-ben vályogból építettek 13 lépés hosszú, 8 lépés széles, 1 ¾-öl magas templomot. 1768-ban megint másikat és nagyobbat építettek s végre 1792-ben elkezdték építeni a mostani tót templomot s azt 1797 Advent első vasárnapján avatták föl. Az ág. vall. németek 1788-ban építették ma is meglevő templomukat. A ref. magyarok pedig 1801-3-ban építettek uj, maig használt templomot. A jelen században lassan-lassan idetelepült róm. katolikusok 1878-ban kaptak külön lelkészt s ennek buzgólkodása következtében 1886-ban épült a róm. kath. templom legnagyobbrészt Fejérváry Miklósné szül. Kárász Karolina költségén.

Sokat köszönhet Mező-Berény Harruckern Ferencznek, mert ez tetemesen megnagyobbította határát. – 1740-ben átadta lakosainak a régi Nemes-Kereki falu területét, ugyancsak ez időtájt kapta község haszonbérbe Félhalmot. 1765-ben Félhalmot végleg a berényi határhoz csatolta. Igy növekedett a berényi határ 25461 kat. hold nagyságura. Ebből 1773-ban 4260, 1850-ben 11059 holdat szántottak. 1798-ban Harruckern Borbála (Siskovicsné) kapta, de mindjárt el is adta a báró Wenckheim családnak. Ez birta aztán napjainkig. A legelő elkülönítés 1847-ben történt meg, s 1848-ban kétszeri lázongásra adott ürügyet. 1773-ban 429, 1827-ben 1137, 1850-ben 1151, 1890-ben 2253 házból állott. 1725-ben 28 tót és 18 német család lakott a faluban, tehát a lakosság száma, mintegy 230-ra ment. 1773-ban 422 család, vagyis mintegy 2110 lélek volt itt. 1827-ben már 7881-re rugott a lakosság száma. 1852-ben pedig 8579-re. Az 1890-iki összeirás szerint 12469 lélekből állott a lakosság. Ebből magyar volt 7365, német 2258, tót 2840, oláh 3, egyéb nyelvű 3. Köztük 616 róm. kat., 10 gör. kat., 107 gör. kel., 8023 ág. vall., 3232 ev. ref., 129 unitárius, 33 egyéb keresztény, 319 izraelita. Nevezetes helye volt megyénknek Mező-Berény az 1802-34 években, mert az ág. vall. békési esperesség gymnasiuma itt állott. Nagy veszedelmet okozott a községben az 1831-iki kolera s ez alkalommal némi zavargás is tört ki. 1872-ben a község vásártartásra kapott jogot, s igy a mezővárosok sorában lépett. ¹)

Forrás: BÉKÉSVÁRMEGYE TÖRTÉNETE

mezeibvaleria blogja

2018. december 28., péntek

FAIPAR telephely

2018. december 1., szombat

Egyszer volt – Egy adventi naptár

2018. november 19., hétfő

LAPOSI KERT KÉPEKBEN

2018. november 12., hétfő

100 éve ért véget az I. Világháború (2018. november 11.)

2018. június 28., csütörtök

Mezőberény polgármesterei és tanácselnökei

2018. június 27., szerda

Mező – Berény