„A wiki-tudás logikája ugyanaz, mint a népművészeté"

Ez a mondat elgondolkodtatott.

Ha visszatekintünk az emberiség kultúrtörténetére, akkor azt meg kell állapítanunk, hogy az úgynevezett modern kultúra elvesztette a természettel való összhangját, amely a korábbi korszakokat még jellemezte. Az a fiatal, aki csak a csodák processzoros világával ismerkedik, sosem értheti meg a dolgok természetből fakadásának, fejlődésének és egymásba kapcsolódásának logikáját. A technikai fejlődést megállítani nem lehet, nem is volna célszerű, de meg kell találni azt az utat, amely a természet világán és törvényszerűségein keresztül látja a mai digitalizált világot. Ami megerősíti az embereket abban, hogy társas lényként szükségük van egymásra, és szükségük van a gyökereik ismeretére. Szükségünk van a „józan paraszti észre” mely nem más, mint az évszázadokon keresztül felgyülemlett és megtisztult ismeretek halmaza. Mi lehet ez az út? A népi kultúra megismerésében, ezen belül a hagyományok felelevenítésében, az ünnepi készülődés hangulatának felidézésében látom azt a lehetőséget, amelyre ma még igény mutatkozik. Népi kultúra, s ezen belül a jeles napok és szokások felelevenítése és életben tartása hozzájárul az ember és a természet kapcsolatának erősítéséhez. A népi kultúra egészében kínálja a műveltség alap elemeit, a megelőző időszakok eredményeit, tapasztalatait. Ismeretében létrehozott anyagi és szellemi javak azok, amelyek birtokában életünket fenntartjuk, megfelelő környezetet és életformát hozhatunk létre. …

Csepeli György és Prazsák Gergő: Örök visszatérés című könyvét szívesen olvastam, de néha mondatokat kétszer is el kellett olvasnom, mondjuk úgy, érdekessége miatt. Három témát emelnék ki. (Amellett ajánlom a reprezentatív kutatások eredményeinek elemzését, melyekben el lehet bogarászni, csodálkozni, értetlenkedni …).

I. … Elsőként tovább gondolva ….. „A világ bármely pontjáról bárki beszállhat egy-egy digitális népművészeti termék létrehozásába.” 1)

Erről azért szeretnék írni, mert azt gondolom, nem áll tőlünk távol a népművészet, a népi kultúra szeretete. Elgondolkoztatott, hogy a wiki-t a népművészeti alkotásokhoz hasonlították a szerzők. Abban egyetértek, hogy ebben is a legjobb változatok maradnak fenn, ami a legtöbbeknek tetszik. Abban is, hogy „Az internetre költözött Gutenberg galaxis már nem ugyanaz, mint ami volt, amikor megfogható, kinyitható nyomtatott könyvek képében tette hozzáférhetővé a kultúrát.” Az viszont számomra még mindig kérdés, hogy ha az életünk átköltözik a világhálóra, identitásunk web-identitássá válik? Vagy képesek leszünk a kettő között a helyes utat megtalálni? Ha nem, hogyan marad meg a nép kultúra a mai információs társadalomban?

A digitális népművészet már teljesen mást jelent, mint amikor egy népcsoport népművészeti alkotást hoz létre, és az, az összetartozást jelképezi, erősíti. A világhálón kialakult csoportokban létrejön ez virtuálisan. Mi lesz a jövő útja? Erősebb lesz a technológiai újdonság vagy győz az emberekben meglévő ősi közösségi kreativitás? Feltenném a kérdést a mi generációnknak, de feltehetem-e annak a generációnak, „akiket digitális bennszülötteknek nevezünk, akiknek az elsődleges kulturális szocializációja már az internet közbeiktatásával zajlik.”

kép forrása: hungariansouvenirs.hu

Egy új művészeti ág, a digitális népművészet. Egy új műfaj van kialakulóban, a digitális technológiák elterjedésének törvényszerű következményeként.

Digitális népművészet az sms-ben kapott húsvéti locsolóvers is …..

Eldönthetem, hogy egy YouTube videót vagy egy „Kézművesség a 21. században” című kiállítást nézek meg egy múzeumban. Hány ezren néznek meg egy digitális népművészetet YouTube videón és hány ember néz meg egy népművészeti kiállítást múzeumban?

Mindenki eldöntheti, milyennek ítéli meg az információs társadalom hatását ebben a kérdésben.

II. „Mi a netokrata élet tíz parancsolata? A lényeg az, hogy „nem állhatsz le egy pillanatra sem”. Sosem lehetsz elégedett kapcsolataid állapotával, újra meg újra kell sződd kapcsolataid hálóját, hogy ne maradjanak ki belőle: a legfontosabb, hogy te magad is a legokosabbak, a leginkább nélkülözhetetlenek közé tartozz. Mindig minden pillanatban résen kell lenned, tanulnod kell, be kell szerezned a legújabb információt, s magadnak is újítanod kell.” 1)

Hatalomba való bekerülés - az internet korszakában is - az egyén erőfeszítéseitől, akaratától, tehetségétől, kreativitásától függ. Sőt, sebezhetőbb, támadhatóbb, mert „nem tudja monopolizálni a pályát”, ahol az információ birtoklásáért folyó verseny zajlik. „Akié az információ, azé az uralkodó mém, amelytől függ a pénz, a hatalom, az identitás, a kapcsolatok megszerzése.” Újabb új szó: mém: „…az internetes mém egyszerűen egy digitális fájl vagy hiperhivatkozás terjesztése egyik személytől a többiek felé az internet nyújtotta lehetőségekkel (például e-mailen keresztül, blogokon, kapcsolat építő oldalakon, azonnali üzenet küldő szolgáltatások segítségével).” 2)

III. A wiki-tudás értelmezése, a tudás új ruhája:

A tudás új ruhája a web2.0, a wiki, ami egy szoftver = „melynek lényege, hogy mindenki hozzáteheti a maga részét a fejlesztési munkához, s az eredmény ennek következtében jobb lesz, mintha mindenki külön-külön fejlesztgetne. A szoftver működése azon lapul, hogy amit én tudok, azt te nem tudod, és amit te tudsz, azt én nem tudom, tehát tegyük össze a tudásunkat.” Ennek első terméke a wikipédia, a „tudás Bibliája”, a tudás új tárháza, melyet névtelen szerzők írnak, folyamatosan bővül. Újdonság a blog is, újból és újból megújuló, sokak hozzák létre a tartalmat, megosztják információjukat. Ebben mindenki részt vehet, függetlenül attól, hol él. Így jönnek létre az új közösségek.

Létrejön az újfajta könyvtár, pl. Brewster Kahle 1996 óta archivál 1) http://www.archive.org

Az internet népe újra feltalálja a népművészetet?

Ezek után! egy mese, amiben a kitartás elnyeri jutalmát:

Hol volt, hol nem volt... talán az Üveghegyen is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy fiatalember, aki nagyon nagy író akart lenni. Amikor megkérdezték tőle, hogy mit ért az alatt, hogy "nagyon nagy", akkor azt felelte, hogy "Olyan dolgokat akarok írni, amiket az egész világ olvasni fog, és olyan mélyen hat az emberekre, hogy mindenki sírni és zokogni fog, és kétségbeesésében és rémületében sikoltozik." Senki nem hitte volna, hogy ez lehetséges, de a fiatalember soha nem adta fel, és egy szép napon végül rámosolygott a szerencse. Most ő írja a Windows hibaüzeneteit. 3)

1) Csepeli György és Prazsák Gergő: Örök visszatérés? Társadalom az információs korban. Jószöveg Műhely, Bp. 2010.

2) Wikipédia

3) www.info-media.hu

A mozi

SZÍVÁS, MONSIEUR BORGO!

A világon az első mozi a Cinématographe Lumiere volt. Azaz nem is volt ez még mozi. Párizsban a boulevard des Capucines 14. szám alatt, a Grand Caféban tartották az első mozielőadást 1895. december 28-ikán - az egykori biliárdteremben. Egy frank volt a beugró. Hogy ez mai mércével mérve sok vagy kevés? Tudja az ördög. Egy biztos: az első napon összesen harmincöt néző spendírozta meg ezt az összeget. A mozitörténet első üzemvezetője, Clément Maurice ekkor ajánlatot tett a Grand Café tulajdonosának, mely szerint a terem bérletéért hajlandó a bevétel 20 százalékát felajánlani. Mivel a terem napi bérlete 30 frank volt, Borgo úrnak nem kellett aritmetikai zseninek lennie ahhoz, hogy kiszámolja: napi 35 néző után pontosan 7 frankot kasszírozhat. Ezért aztán finoman elhárított monsieur Maurice ajánlatát, és inkább a tuti harminc frankot választotta.
Aztán Lumiere-ék mozija divatba jött, Párizs egyik látványossága lett, a napi bevétel pedig elérte a 2500 frankot. C'est la vie! 

Forrás: www.rezandras.hu