Beszélgetés Kajlik Péterrel, a
Mezõberényi Erdélyi Kör elnökével
Kajlik Péter, az 1992-ben
alakult Mezõberényi Erdélyi Kör elnöke. Az egyesületrõl és magyarságáról
beszélgettünk.
- Mesélj kicsit a kezdetekrõl.
Mikor és miért fogalmazódott benned/bennetek az az elhatározás, hogy
Magyarországra áttelepültök?
- Nekünk ott mindenért kétszer
kellett megküzdeni, mint a román anyanyelvûeknek. Elõnyben részesítették õket
minden téren. A szocialista diktatúra egyik fontos eleme volt az Erdélyben élõ
nemzetiségek elsorvasztása. Tudatosan kiárusították õket,
kivéve az erélyi magyarokat. Például a szászok visszahonosításáért az akkori
Nyugat-Németország márkában, a zsidókért Izrael dollárban fizetett a román
államnak. Minket, magyarokat viszont hazaárulónak neveztek, amikor benyújtottuk
hivatalos áttelepülési kérelmünket, mert értünk nem fizetett valutát a magyar
állam. Az ügyeletes pártvezetésnek kellett beszámolnunk az áttelepülés
miértjérõl. Nyomdafestéket nem tûrõ módon minõsítették hovatartozásunkat és
engem is, sorstársaimmal együtt azonnali hatállyal kirúgtak az akkori
munkahelyemrõl.
Két választásom volt. Vagy a zöld
határ, ami majdnem egyet jelentett a halállal, vagy a hivatalos út. Az utóbbit
választottam. A kérelmezés után több mint egy évet kellett várnom családommal az
engedélyre. 1990. szeptemberében érkeztünk Mezõberénybe.
Közben megtörténtek a '89-es események,
aminek aktív résztvevõi voltunk. Reménykedtünk, hogy új korszak kezdõdik.
Tévedtünk …
Az erdélyi magyarság újból szenvedõ
alanya lett a történelemnek. Fõleg az 1990-es POGROM miatt. A félrevezetett, leitatott,
felbõszült, vidékrõl érkezett román tömeg kapával, kaszával támadott a több
tízezres békés magyar tüntetõkre Marosvásárhely fõterén. Mindez megerõsítette bennem,
hogy nekem már nincs helyem itt.
- Miért éppen Mezõberény?
- Ismeretség révén. Már akkor voltak
barátaim Mezõberényben. A soproni sportiskolánál munkahelyet ajánlottak, mégis
Mezõberényt választottuk családommal.
- Hogyan lehetett/tudtatok a magyar
kultúra értékeihez hozzájutni, magyarnak maradni?
- Az erdélyi magyarság büszke
nemzeti identitására, anyanyelvére, kultúrájára. Mindazt, amit mi a magyar
történelemrõl tudunk, nem csak az iskolában tanultuk. Minden család kötelességének
érezte megtanítani gyerekeit mindarra, amit az akkori hatalom eltitkolt.
Mindez azért volt fontos
számunkra, mert szüleink és nagyszüleink magyar állampolgárként éltek Erdély
földjén Trianon elõtt és a II. bécsi döntés után. Nem õk tehettek róla, hogy
fejük fölött döntve egy teljesen más kultúrát és ideológiát eröltettek rájuk…..
- Marosvásárhelyen születtél, ott
voltál diák. Azok az évek mégis csak odakötnek.
- Ebben az évben lesz a 30 éves
érettségi találkozónk, amit már nagyon várok, várunk. A volt osztálytársaim
nagy része még meszebbrõl, Kanadából, Ausztráliából érkezik haza. A
"szélrózsa minden irányába" szétszórt a sors bennünket.
Olyan intézményben tanulhattunk, amire
máig is büszkék lehetünk. Az idén 450 éves fennállását ünneplõ Bolyai Farkas Gimnázium
több volt, mint egy iskola. Aki ott tanulhatott, nemcsak a tantárgyak
elsajátításában jeleskedhetett, a tanárok életre, emberségre, magyarságtudatra neveltek.
A fõiskolát szintén szülõvárosomban végeztem.
Évente több alkalommal látogatunk
mezõberényi gyerekekkel és felnõttekkel Erdélybe. Ha Marosvásárhelyen járunk,
az említett intézmények nem maradhatnak ki az útvonalból.
- Megtaláltátok a számításotokat?
- Nem bánom a döntésünket. Az a
generáció, aki velünk együtt Magyarországra települt, nem
elsõsorban az anyagiak miatt tette,
mert akkor biztos messzebb ment volna. Mi dolgozni, és emberhez méltó
körülmények közt élni jöttünk az anyaországba. Mindaz, amit ott tanultunk, itt
szeretnénk kamatoztatni, és végre itthon érezni magunkat.
- Sikerült?
- 32 évet éltem Marosvásárhelyen,
18 éve lakom Mezõberényben. Számomra teljesen természetes, hogy otthonról haza
megyek, ha a két városról van szó.
- Min változtatott Románia EU
tagsága? Eltûnnek a határok?
- A határokat elsõsorban az emberek
lelkében kellene ledönteni!
- Milyen célokkal alapítottátok az
egyesületet?
- Célunk az volt, hogy erõsítsük magunkban
az összetartozást, segítsük egymást, egy baráti közösséget hozzunk létre. Megõrízzük
az erdélyi hagyományokat. Kapcsolattartás Erdéllyel és az anyaországgal. 15 év
alatt nagyon sok vendégünk volt. Költõk, írók, mûvészek, színészek, közéleti
személyiségek, akik mindezeket a gondolatokat közvetítették, erõsítették. A
karácsonyi és anyáknapi mûsoraink, farsangi mulatságunk során is igyekeztünk
ezeket a célokat szem elõtt tartani. Kimeríthetetlen az erdélyi kultúra, akár a
néptánc, a népdal, színmûvészet és más ágazatok területén is. Erdély csodálatos
tájainak, az ottani emberek vendégszeretetének bemutatása is szerepel céljaink
között.
Lehetõségeink szerint támogatjuk az
oktatási intézményeket, az anyanyelvi oktatást.
Bajbajutottaknak is segítettünk. 2005-ben
a székelyudvarhelyi árvíz károsultjainak szerveztünk gyûjtést, közel fél millió
forintot jutattunk el részükre. Ezt az összeget akkor már a székelykapura gyûjtöttük,
de úgy gondoltuk, ebban a helyzetben fontosabb helye van a pénznek. Idei
farsangi bálunk bevételét viszont augusztus 20-án, a felújított mezõberényi
ligetben felállítandó székelykapu költségeire fordítjuk.
Hagyományos Székelyföldön faragott
kapu felállítását tervezzük, ezzel is hirdetve a magyar
nemzet egységét.
- Szívbõl kívánom, hogy érezze
magáénak minden mezõberényi lakos!
Mezeiné Bátori Valéria
