Otthonról haza

Beszélgetés Kajlik Péterrel, a Mezõberényi Erdélyi Kör elnökével

Kajlik Péter, az 1992-ben alakult Mezõberényi Erdélyi Kör elnöke. Az egyesületrõl és magyarságáról beszélgettünk.

- Mesélj kicsit a kezdetekrõl. Mikor és miért fogalmazódott benned/bennetek az az elhatározás, hogy Magyarországra áttelepültök?

- Nekünk ott mindenért kétszer kellett megküzdeni, mint a román anyanyelvûeknek. Elõnyben részesítették õket minden téren. A szocialista diktatúra egyik fontos eleme volt az Erdélyben élõ nemzetiségek elsorvasztása. Tudatosan kiárusították õket, kivéve az erélyi magyarokat. Például a szászok visszahonosításáért az akkori Nyugat-Németország márkában, a zsidókért Izrael dollárban fizetett a román államnak. Minket, magyarokat viszont hazaárulónak neveztek, amikor benyújtottuk hivatalos áttelepülési kérelmünket, mert értünk nem fizetett valutát a magyar állam. Az ügyeletes pártvezetésnek kellett beszámolnunk az áttelepülés miértjérõl. Nyomdafestéket nem tûrõ módon minõsítették hovatartozásunkat és engem is, sorstársaimmal együtt azonnali hatállyal kirúgtak az akkori munkahelyemrõl.

Két választásom volt. Vagy a zöld határ, ami majdnem egyet jelentett a halállal, vagy a hivatalos út. Az utóbbit választottam. A kérelmezés után több mint egy évet kellett várnom családommal az engedélyre. 1990. szeptemberében érkeztünk Mezõberénybe.

Közben megtörténtek a '89-es események, aminek aktív résztvevõi voltunk. Reménykedtünk, hogy új korszak kezdõdik. Tévedtünk …

Az erdélyi magyarság újból szenvedõ alanya lett a történelemnek. Fõleg az 1990-es POGROM miatt. A félrevezetett, leitatott, felbõszült, vidékrõl érkezett román tömeg kapával, kaszával támadott a több tízezres békés magyar tüntetõkre Marosvásárhely fõterén. Mindez megerõsítette bennem, hogy nekem már nincs helyem itt.

- Miért éppen Mezõberény?

- Ismeretség révén. Már akkor voltak barátaim Mezõberényben. A soproni sportiskolánál munkahelyet ajánlottak, mégis Mezõberényt választottuk családommal.

- Hogyan lehetett/tudtatok a magyar kultúra értékeihez hozzájutni, magyarnak maradni?

- Az erdélyi magyarság büszke nemzeti identitására, anyanyelvére, kultúrájára. Mindazt, amit mi a magyar történelemrõl tudunk, nem csak az iskolában tanultuk. Minden család kötelességének érezte megtanítani gyerekeit mindarra, amit az akkori hatalom eltitkolt.

Mindez azért volt fontos számunkra, mert szüleink és nagyszüleink magyar állampolgárként éltek Erdély földjén Trianon elõtt és a II. bécsi döntés után. Nem õk tehettek róla, hogy fejük fölött döntve egy teljesen más kultúrát és ideológiát eröltettek rájuk…..

- Marosvásárhelyen születtél, ott voltál diák. Azok az évek mégis csak odakötnek.

- Ebben az évben lesz a 30 éves érettségi találkozónk, amit már nagyon várok, várunk. A volt osztálytársaim nagy része még meszebbrõl, Kanadából, Ausztráliából érkezik haza. A "szélrózsa minden irányába" szétszórt a sors bennünket.

Olyan intézményben tanulhattunk, amire máig is büszkék lehetünk. Az idén 450 éves fennállását ünneplõ Bolyai Farkas Gimnázium több volt, mint egy iskola. Aki ott tanulhatott, nemcsak a tantárgyak elsajátításában jeleskedhetett, a tanárok életre, emberségre, magyarságtudatra neveltek. A fõiskolát szintén szülõvárosomban végeztem.

Évente több alkalommal látogatunk mezõberényi gyerekekkel és felnõttekkel Erdélybe. Ha Marosvásárhelyen járunk, az említett intézmények nem maradhatnak ki az útvonalból.

- Megtaláltátok a számításotokat?

- Nem bánom a döntésünket. Az a generáció, aki velünk együtt Magyarországra települt, nem

elsõsorban az anyagiak miatt tette, mert akkor biztos messzebb ment volna. Mi dolgozni, és emberhez méltó körülmények közt élni jöttünk az anyaországba. Mindaz, amit ott tanultunk, itt szeretnénk kamatoztatni, és végre itthon érezni magunkat.

- Sikerült?

- 32 évet éltem Marosvásárhelyen, 18 éve lakom Mezõberényben. Számomra teljesen természetes, hogy otthonról haza megyek, ha a két városról van szó.

- Min változtatott Románia EU tagsága? Eltûnnek a határok?

- A határokat elsõsorban az emberek lelkében kellene ledönteni!

- Milyen célokkal alapítottátok az egyesületet?

- Célunk az volt, hogy erõsítsük magunkban az összetartozást, segítsük egymást, egy baráti közösséget hozzunk létre. Megõrízzük az erdélyi hagyományokat. Kapcsolattartás Erdéllyel és az anyaországgal. 15 év alatt nagyon sok vendégünk volt. Költõk, írók, mûvészek, színészek, közéleti személyiségek, akik mindezeket a gondolatokat közvetítették, erõsítették. A karácsonyi és anyáknapi mûsoraink, farsangi mulatságunk során is igyekeztünk ezeket a célokat szem elõtt tartani. Kimeríthetetlen az erdélyi kultúra, akár a néptánc, a népdal, színmûvészet és más ágazatok területén is. Erdély csodálatos tájainak, az ottani emberek vendégszeretetének bemutatása is szerepel céljaink között.

Lehetõségeink szerint támogatjuk az oktatási intézményeket, az anyanyelvi oktatást.

Bajbajutottaknak is segítettünk. 2005-ben a székelyudvarhelyi árvíz károsultjainak szerveztünk gyûjtést, közel fél millió forintot jutattunk el részükre. Ezt az összeget akkor már a székelykapura gyûjtöttük, de úgy gondoltuk, ebban a helyzetben fontosabb helye van a pénznek. Idei farsangi bálunk bevételét viszont augusztus 20-án, a felújított mezõberényi ligetben felállítandó székelykapu költségeire fordítjuk.

Hagyományos Székelyföldön faragott kapu felállítását tervezzük, ezzel is hirdetve a magyar

nemzet egységét.

- Szívbõl kívánom, hogy érezze magáénak minden mezõberényi lakos!

Mezeiné Bátori Valéria