Az alföldi tájhoz, szülőföldjéhez való kötődését tükrözi
ars poeticája:
„Az anyaföld szeretete az, ami pályámat
és képeim témavilágát megszabja.
Minden más ebből következik, ide
gyökerezik, ebből indul ki.”
(„Die Liebe meiner Heimat ist es, was
meine Künstlersche Laufbau und die Welt meiner Bilder am meisten mitprägte
alles andere ist eine Folge dieses für mich wichtigste.”)
Otthonában látogattam meg. A szobában a festményei
és a zongora, ami meghatározza életét, életük valóságát feleségével. Itt a zene
és a festészet találkozik, formát ad mindennapjaiknak.
Rajzot, zenét tanítani, művészetet
közvetíteni hálás feladat lehet.
-
Tanár vagy festő? Miként fér meg a kétféle elfoglaltság egymás mellett?
- Tanár és festő.
Rajz-földrajz szakon végeztem. Városunk mindkét
általános iskolájában és a gimnáziumban is tanítottam. Szakköröket és a megyei
rajz munkaközösséget is vezettem. Nagyon sok tanítványom volt, köztük olyan tehetségek
is, akik később rajztanárok, művészek lettek.
Sokszor csináltunk kiállítást a diákok
munkáiból, nagy sikerrel. Ez bizonyíték arra, hogy komoly munka is folyt az
órákon, amellett, hogy néha lehetett lazítani is.
Egy életen át képeztem magam.
Csehszlovákiában, Lengyelországban, Jugoszláviában, Erdélyben, Bulgáriában,
Németországban és Hollandiában is folytattam tanulmányokat. Az igazi szakmai
fejlődést a hazai művésztelepek, alkotótáborok hozták meg.
Az egyik következik a másikból,
összetartozik. Amióta nyugdíjas vagyok, már „csak” festő.
Bartóki József: Kukoricás
- A leggyakoribb motívum festményein az alföldi táj. Milyen technikával dolgozik? Vannak kedvenc színei? Milyen irányzat áll a legközelebb Önhöz?
- Jelenleg is egy alföldi tájképen
dolgozok. Nem ecsettel festek, hanem festőkéssel. Általában olajjal, vászonra
készülnek az alkotások. A meleg színeket szeretem. Leginkább az
impresszionizmus felé hajlok.
- Megfigyelhető, hogy a hangulatától függ
a színhasználat. Általában sok a narancs, a kellemes barna színek. De vannak korszakok,
amikor például a kék szín dominál - kapcsolódik be a beszélgetésbe felesége,
Erzsike néni.
-
Általában már gyerekkorban kiderül, ha valaki valamiben tehetséges. Mikor
tudatosult a művészet iránti szeretet?
- Gyerekkoromban már különböző dolgokat rajzolgattam,
például a nagymama csipketerítőit és más képeket másoltam le. Állandóan ceruza volt
a kezemben, mesélte édesanyám. Később - például Budapesten - a múzeumokat
annyiszor látogattam, hogy kívülről ismertem az egészet. A mai napig rengeteg művészeti
albumot veszek. Nagyon szeretem azokat nézegetni, az életrajzokat olvasni.
-
Gyerekeik, unokáik örökölték a tehetségét?
- Igen, bár nem feltétlenül a rajzban
teljesedik ki. A fiam gyönyörű földrajzi vonatkozású tablókat készített főiskolás
korában, ő földrajz-testnevelés szakos tanár. A lányunk tanítónő, nagyon kreatív.
Lili unokámnak az irodalomban van plusz tehetsége. Réka rajzai már szerepeltek
kiállításokon. A fiúk a sportban jeleskednek.
-
Nagyon sok ismerősöm van, aki Erzsike néninél tanult zongorázni. Kellemes
emlékként
mesélnek
erről. Két művész ember jól megfér egymás mellett?
- Igen. Több, mint 47 éve élünk együtt.
Kellett egy háttér mindkettőnknek. Mindenki tette a maga dolgát. Így tudtunk kiteljesedni
abban, amit csináltunk. Én is megtaláltam a hasznos időtöltést a zongorában. 44
évig tanítottam. Imádtam azt, amit csináltam.
Én vagyok festményeinek első kritikusa. Aztán
van amikor elfogadja a véleményemet, és van, amikor nem.
Bartóki József: A német templom tornya
- Józsi bácsi társszerzőként írt a Mezőberény története monográfiában és két önálló kötetben dolgozta fel a német és szlovák evangélikus templom történetét. Lesz folytatás?
- Érdekel a honismeret. Már a főiskolai
szakdolgozatom is ilyen témájú volt: Népi fazekasság Mezőberényben és
környékén. Emlékszem, 14-15 éves lehettem, amikor Mezőberénybe költözött egy
régész, aki Árpád kori sírokat tárt fel. Engem már akkor is izgatott a régészet,
így kimentem vele az ásatáshoz és rengeteget fényképeztem.
Gyűjtöm a régi tárgyakat. Érdekelnek a műemlék
jellegű épületek. Sok adatot, dokumentumot gyűjtöttem már össze például a
református templomról is, de nem kaptam megfelelő segítséget ahhoz, hogy
befejezhessem a könyvet.
-
Arra nem gondolt, hogy a saját festményeit egy albumban összegyűjtse?
- De igen, gondoltam már rá. Diákat
készítettem az eladott alkotásaimról. Így őrzöm a munkáimat. ...
50 számozott példány készült ebből a plakettből 1999-ben - Bartóki József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése