Otthonról haza

Beszélgetés Kajlik Péterrel, a Mezõberényi Erdélyi Kör elnökével

Kajlik Péter, az 1992-ben alakult Mezõberényi Erdélyi Kör elnöke. Az egyesületrõl és magyarságáról beszélgettünk.

- Mesélj kicsit a kezdetekrõl. Mikor és miért fogalmazódott benned/bennetek az az elhatározás, hogy Magyarországra áttelepültök?

- Nekünk ott mindenért kétszer kellett megküzdeni, mint a román anyanyelvûeknek. Elõnyben részesítették õket minden téren. A szocialista diktatúra egyik fontos eleme volt az Erdélyben élõ nemzetiségek elsorvasztása. Tudatosan kiárusították õket, kivéve az erélyi magyarokat. Például a szászok visszahonosításáért az akkori Nyugat-Németország márkában, a zsidókért Izrael dollárban fizetett a román államnak. Minket, magyarokat viszont hazaárulónak neveztek, amikor benyújtottuk hivatalos áttelepülési kérelmünket, mert értünk nem fizetett valutát a magyar állam. Az ügyeletes pártvezetésnek kellett beszámolnunk az áttelepülés miértjérõl. Nyomdafestéket nem tûrõ módon minõsítették hovatartozásunkat és engem is, sorstársaimmal együtt azonnali hatállyal kirúgtak az akkori munkahelyemrõl.

Két választásom volt. Vagy a zöld határ, ami majdnem egyet jelentett a halállal, vagy a hivatalos út. Az utóbbit választottam. A kérelmezés után több mint egy évet kellett várnom családommal az engedélyre. 1990. szeptemberében érkeztünk Mezõberénybe.

Közben megtörténtek a '89-es események, aminek aktív résztvevõi voltunk. Reménykedtünk, hogy új korszak kezdõdik. Tévedtünk …

Az erdélyi magyarság újból szenvedõ alanya lett a történelemnek. Fõleg az 1990-es POGROM miatt. A félrevezetett, leitatott, felbõszült, vidékrõl érkezett román tömeg kapával, kaszával támadott a több tízezres békés magyar tüntetõkre Marosvásárhely fõterén. Mindez megerõsítette bennem, hogy nekem már nincs helyem itt.

- Miért éppen Mezõberény?

- Ismeretség révén. Már akkor voltak barátaim Mezõberényben. A soproni sportiskolánál munkahelyet ajánlottak, mégis Mezõberényt választottuk családommal.

- Hogyan lehetett/tudtatok a magyar kultúra értékeihez hozzájutni, magyarnak maradni?

- Az erdélyi magyarság büszke nemzeti identitására, anyanyelvére, kultúrájára. Mindazt, amit mi a magyar történelemrõl tudunk, nem csak az iskolában tanultuk. Minden család kötelességének érezte megtanítani gyerekeit mindarra, amit az akkori hatalom eltitkolt.

Mindez azért volt fontos számunkra, mert szüleink és nagyszüleink magyar állampolgárként éltek Erdély földjén Trianon elõtt és a II. bécsi döntés után. Nem õk tehettek róla, hogy fejük fölött döntve egy teljesen más kultúrát és ideológiát eröltettek rájuk…..

- Marosvásárhelyen születtél, ott voltál diák. Azok az évek mégis csak odakötnek.

- Ebben az évben lesz a 30 éves érettségi találkozónk, amit már nagyon várok, várunk. A volt osztálytársaim nagy része még meszebbrõl, Kanadából, Ausztráliából érkezik haza. A "szélrózsa minden irányába" szétszórt a sors bennünket.

Olyan intézményben tanulhattunk, amire máig is büszkék lehetünk. Az idén 450 éves fennállását ünneplõ Bolyai Farkas Gimnázium több volt, mint egy iskola. Aki ott tanulhatott, nemcsak a tantárgyak elsajátításában jeleskedhetett, a tanárok életre, emberségre, magyarságtudatra neveltek. A fõiskolát szintén szülõvárosomban végeztem.

Évente több alkalommal látogatunk mezõberényi gyerekekkel és felnõttekkel Erdélybe. Ha Marosvásárhelyen járunk, az említett intézmények nem maradhatnak ki az útvonalból.

- Megtaláltátok a számításotokat?

- Nem bánom a döntésünket. Az a generáció, aki velünk együtt Magyarországra települt, nem

elsõsorban az anyagiak miatt tette, mert akkor biztos messzebb ment volna. Mi dolgozni, és emberhez méltó körülmények közt élni jöttünk az anyaországba. Mindaz, amit ott tanultunk, itt szeretnénk kamatoztatni, és végre itthon érezni magunkat.

- Sikerült?

- 32 évet éltem Marosvásárhelyen, 18 éve lakom Mezõberényben. Számomra teljesen természetes, hogy otthonról haza megyek, ha a két városról van szó.

- Min változtatott Románia EU tagsága? Eltûnnek a határok?

- A határokat elsõsorban az emberek lelkében kellene ledönteni!

- Milyen célokkal alapítottátok az egyesületet?

- Célunk az volt, hogy erõsítsük magunkban az összetartozást, segítsük egymást, egy baráti közösséget hozzunk létre. Megõrízzük az erdélyi hagyományokat. Kapcsolattartás Erdéllyel és az anyaországgal. 15 év alatt nagyon sok vendégünk volt. Költõk, írók, mûvészek, színészek, közéleti személyiségek, akik mindezeket a gondolatokat közvetítették, erõsítették. A karácsonyi és anyáknapi mûsoraink, farsangi mulatságunk során is igyekeztünk ezeket a célokat szem elõtt tartani. Kimeríthetetlen az erdélyi kultúra, akár a néptánc, a népdal, színmûvészet és más ágazatok területén is. Erdély csodálatos tájainak, az ottani emberek vendégszeretetének bemutatása is szerepel céljaink között.

Lehetõségeink szerint támogatjuk az oktatási intézményeket, az anyanyelvi oktatást.

Bajbajutottaknak is segítettünk. 2005-ben a székelyudvarhelyi árvíz károsultjainak szerveztünk gyûjtést, közel fél millió forintot jutattunk el részükre. Ezt az összeget akkor már a székelykapura gyûjtöttük, de úgy gondoltuk, ebban a helyzetben fontosabb helye van a pénznek. Idei farsangi bálunk bevételét viszont augusztus 20-án, a felújított mezõberényi ligetben felállítandó székelykapu költségeire fordítjuk.

Hagyományos Székelyföldön faragott kapu felállítását tervezzük, ezzel is hirdetve a magyar

nemzet egységét.

- Szívbõl kívánom, hogy érezze magáénak minden mezõberényi lakos!

Mezeiné Bátori Valéria

20 éves a Mezőberényi Erdélyi Kör

- Öt éve, hogy beszélgettünk Kajlik Péterrel a Mezőberényi Erdélyi Kör elnökével az egyesületről, áttelepülésük történetéről, és az őszinte magyarságtudatról.
2012-ben 20 éves a Mezőberényi Erdélyi Kör. Mint kerek évforduló, egy kicsit nagyobb figyelmet kap, jobban, másként készültök?


- A 20 éves évforduló valóban jelentős ese­mény egye­sü­le­tünk életében. Termé­sze­tesen jobban oda­fi­gyeltünk a szer­ve­zés­re, mert egy jubileumi műsor sok elő­ké­szü­le­tet, szervező munkát igényel. Sze­­ret­tük volna, ha rendez­vé­nyünk­­re so­kan eljönnek, sokan azok közül is, akik első pillanattól kezd­­ve mellettünk voltak. A ju­bi­le­umi műsort bárki ingyenesen meg­tekinthette. Mindezt aján­dék­ként ajánltuk Me­ző­berény la­kos­sá­gának, de gon­dol­­tunk az idő­sek­re és az anyagi gondokkal küz­dők­re is, akik a va­cso­­rán nem tudtak részt venni, de a mű­sort szívesen megnézték.
Aki részt vett előző években farsangi mulatságainkon, tudja, hogy mindig voltak meglepetések. Örömünkre, a zord időjárás el­le­né­re, a Kolozsvári Magyar Opera mű­­vészei vállalták az utazást és a Be­rény Táncegyüttessel együtt szín­vonalas műsorral szórakoztatták a közönséget. Ezennel is kö­szö­netem szeretném kifejezni mindenkinek, a nyújtott produkcióért.
Most már elárulhatom, sajnos, ezennel a meglepetés elmaradt, mert Majorosi Tímea népdal­éne­kes nem vállalta az utazást Bé­kés­csa­báról. Pedig nagyon szerettük volna, ha elénekeli a Most múlik pon­tosan című népszerű dalt a ju­bileumi ünnepségen.

- Sokat beszélünk, hallunk arról, hogy az erdélyi magyarság büszke nemzeti identitására, anyanyelvére, kultúrájára. Ez mára, 20 év tükrében mennyiben ér­ték­elődött át benned/bennetek?

- Sütő András szavaival élve: „Vagyunk, akik voltunk”. Az anyanyelv, a nemzeti hovatartozás, szerintem nem büszkeség kérdése, hanem kötelesség! Aki nem ismeri népének történelmét, gyökereinek eredetét, hogyan fogja felnevelni gyermekeit, mit tanít majd nekik, hogyan gondoskodik majd a rászorulókon? Félő, hogy manapság egyre aktuálisabb ez a kérdés.
A diktatúra éveiben a magyar történelmet nem tanulhattuk „hivatalosan”, de a kiváló tanárok, lelkészek és családjainknak kö­szön­he­tő­en mindenki pótolta a rendszer hiányosságát. Ezen ismeretek tu­da­tá­ban nem volt kérdés, hova tartozunk!

- Az erdélyi magyar irodalom, népművészet, hagyományos erdélyi ételek …. mennyire vannak jelen az életetekben? Gondolok itt arra is, hogy gyermekeiteknek milyen plusz tudást tudtok adni?

- Mint minden szülő, elsősorban az otthoni hét évet. Ez elsősorban szülői feladat, nem nemzetiségi kérdés. Sokan, tévesen az iskolára hárítják a nevelés kérdését. Bár meghatározó szerepet játszik egy fiatal életében az Alma Mater, a családot nem pótolhatja. Már említettem, mi azért ismerjük történelmünket, irodalmunkat, mert amit az is­ko­lá­ban nem lehetett-szabadott, azt szüleink, nagyszüleink, tanáraink, vagy lelkészeink megtanították. Ezért értékeljük és ápoljuk hagyo­má­nyainkat, szokásainkat, mert tudatában vagyunk, hogy csak így ma­rad­hatunk meg.
Ezt törekszünk átadni gyermekeinknek is.
Az erdélyiek több nyelven is beszélnek. Ha az elmondottak mellett gyermekeink e képességet is öröklik, akkor jobban boldogulhatnak a mai világban.

- Ma már nin­csenek határok, ez érezhetően utat nyitott Erdély felé?

- A mi szüleink, nagyszüleink Erdélyben magyar állampolgár­ként születtek. Aztán be­kö­vet­ke­zett a határok átalakítása és ezzel együtt saját szülőföldjükön számukra idegen nyelv és rendszer lett uralkodó. Az én generációmnak 30 év jutott a diktatúrából, amikor nem szabadott külföldre utazni. Igazán csak az tudja ér­té­kel­ni a szabadságot, akit zárva tar­tanak. Ezért örülünk a határok fel­szabadításának, mert ez által sza­­badabbnak érezheti magát min­­­denki. Ennek köszönhetően nemcsak új, emberi kapcsolatok ala­kulhatnak ki, hanem gazdasági, kereskedelmi, idegenforgalmi le­hetőségek is vannak mindenki szá­mára.

- Mihalik Kálmán 1921-ben írta a Székely himnusz zenéjét Csanády György verse alapján, először 1922-ben adták elő. Ha himnusz, akkor a székely vagy a magyar himnusz az „első” a gon­dolataitokban?

- Számomra (számunkra) mindkettő felbecsülhetetlen érték és teljesen egyenrangú. Míg a Magyar Himnusz a Magyar Nemzet egy­sé­gét, a Székely Himnusz a származásunkat, gyökereinket jelképezi.
A diktatúra éveiben és napjainkban is, szilveszterkor minden erdélyi magyar család otthonában mindkét Himnusz elhangzott – elhangzik.
Talán ez a megállapítás igazolja leginkább, hogy valóban, otthonról haza jöttünk!

- Mit gondolsz, újból ezt az utat választanátok?

- Az akkori történelmi – politikai helyzetben igen!

(Műsorról készült felvételek megtekinthetők a www.mezobereny.hu honlapon.)

Mezeiné Bátori Valéria