Egy beszélgetésem részlete Bartóki József tanár úrral (2007)

Csak úgy, "egyszerűen" tetszik - szoktam mondani, ha Bartóki Józsi bácsi festményeit látom.

Az alföldi tájhoz, szülőföldjéhez való kötődését tükrözi ars poeticája:

„Az anyaföld szeretete az, ami pályámat és képeim témavilágát megszabja.

Minden más ebből következik, ide gyökerezik, ebből indul ki.” 

(„Die Liebe meiner Heimat ist es, was meine Künstlersche Laufbau und die Welt meiner Bilder am meisten mitprägte alles andere ist eine Folge dieses für mich wichtigste.”)

Otthonában látogattam meg. A szobában a festményei és a zongora, ami meghatározza életét, életük valóságát feleségével. Itt a zene és a festészet találkozik, formát ad mindennapjaiknak.

Rajzot, zenét tanítani, művészetet közvetíteni hálás feladat lehet.

- Tanár vagy festő? Miként fér meg a kétféle elfoglaltság egymás mellett?

- Tanár és festő.

Rajz-földrajz szakon végeztem. Városunk mindkét általános iskolájában és a gimnáziumban is tanítottam. Szakköröket és a megyei rajz munkaközösséget is vezettem. Nagyon sok tanítványom volt, köztük olyan tehetségek is, akik később rajztanárok, művészek lettek.

Sokszor csináltunk kiállítást a diákok munkáiból, nagy sikerrel. Ez bizonyíték arra, hogy komoly munka is folyt az órákon, amellett, hogy néha lehetett lazítani is.

Egy életen át képeztem magam. Csehszlovákiában, Lengyelországban, Jugoszláviában, Erdélyben, Bulgáriában, Németországban és Hollandiában is folytattam tanulmányokat. Az igazi szakmai fejlődést a hazai művésztelepek, alkotótáborok hozták meg.

Az egyik következik a másikból, összetartozik. Amióta nyugdíjas vagyok, már „csak” festő.

Bartóki József: Kukoricás

- A leggyakoribb motívum festményein az alföldi táj. Milyen technikával dolgozik? Vannak kedvenc színei? Milyen irányzat áll a legközelebb Önhöz?

- Jelenleg is egy alföldi tájképen dolgozok. Nem ecsettel festek, hanem festőkéssel. Általában olajjal, vászonra készülnek az alkotások. A meleg színeket szeretem. Leginkább az impresszionizmus felé hajlok.

- Megfigyelhető, hogy a hangulatától függ a színhasználat. Általában sok a narancs, a kellemes barna színek. De vannak korszakok, amikor például a kék szín dominál - kapcsolódik be a beszélgetésbe felesége, Erzsike néni.

- Általában már gyerekkorban kiderül, ha valaki valamiben tehetséges. Mikor tudatosult a művészet iránti szeretet?

- Gyerekkoromban már különböző dolgokat rajzolgattam, például a nagymama csipketerítőit és más képeket másoltam le. Állandóan ceruza volt a kezemben, mesélte édesanyám. Később - például Budapesten - a múzeumokat annyiszor látogattam, hogy kívülről ismertem az egészet. A mai napig rengeteg művészeti albumot veszek. Nagyon szeretem azokat nézegetni, az életrajzokat olvasni.

- Gyerekeik, unokáik örökölték a tehetségét?

- Igen, bár nem feltétlenül a rajzban teljesedik ki. A fiam gyönyörű földrajzi vonatkozású tablókat készített főiskolás korában, ő földrajz-testnevelés szakos tanár. A lányunk tanítónő, nagyon kreatív. Lili unokámnak az irodalomban van plusz tehetsége. Réka rajzai már szerepeltek kiállításokon. A fiúk a sportban jeleskednek.

- Nagyon sok ismerősöm van, aki Erzsike néninél tanult zongorázni. Kellemes emlékként

mesélnek erről. Két művész ember jól megfér egymás mellett?

- Igen. Több, mint 47 éve élünk együtt. Kellett egy háttér mindkettőnknek. Mindenki tette a maga dolgát. Így tudtunk kiteljesedni abban, amit csináltunk. Én is megtaláltam a hasznos időtöltést a zongorában. 44 évig tanítottam. Imádtam azt, amit csináltam. 

Én vagyok festményeinek első kritikusa. Aztán van amikor elfogadja a véleményemet, és van, amikor nem.

Bartóki József: A német templom tornya

- Józsi bácsi társszerzőként írt a Mezőberény története monográfiában és két önálló kötetben dolgozta fel a német és szlovák evangélikus templom történetét. Lesz folytatás?

- Érdekel a honismeret. Már a főiskolai szakdolgozatom is ilyen témájú volt: Népi fazekasság Mezőberényben és környékén. Emlékszem, 14-15 éves lehettem, amikor Mezőberénybe költözött egy régész, aki Árpád kori sírokat tárt fel. Engem már akkor is izgatott a régészet, így kimentem vele az ásatáshoz és rengeteget fényképeztem.

Gyűjtöm a régi tárgyakat. Érdekelnek a műemlék jellegű épületek. Sok adatot, dokumentumot gyűjtöttem már össze például a református templomról is, de nem kaptam megfelelő segítséget ahhoz, hogy befejezhessem a könyvet.

- Arra nem gondolt, hogy a saját festményeit egy albumban összegyűjtse?

- De igen, gondoltam már rá. Diákat készítettem az eladott alkotásaimról. Így őrzöm a munkáimat. ...

50 számozott példány készült ebből a plakettből 1999-ben - Bartóki József

Minden napra (3) … - idézet, fejezet a szakdolgozatomból, recept, történet … -

Minden napra (3) …

-     -   idézet, fejezet a szakdolgozatomból, recept, történet … -

november 20.

• PETŐFI SÁNDOR ÉS ORLAI PETRICS SOMA MŰVÉSZ-BARÁTSÁGA

- avagy művészi kapcsolatának kölcsönhatásai -

„A festészet néma költészet, a költészet beszélő festészet.”

(Simonides)

• GOFRI recept

 

• Egy beszélgetésem részlete Bartóki József tanár úrral (2007)

„Az anyaföld szeretete az, ami pályámat és képeim témavilágát megszabja.

Minden más ebből következik, ide gyökerezik, ebből indul ki.”

• „Tudás alapú társadalomban létezni és érvényesülni annyit tesz, mint megtalálni a adott pillanatban szükséges információt, és érvényesíteni azt.” (Kulcsár Zsolt)

• PETŐFI SÁNDOR ÉS ORLAI PETRICS SOMA MŰVÉSZ-BARÁTSÁGA

- avagy művészi kapcsolatának kölcsönhatásai -
  
„A festészet néma költészet, a költészet beszélő festészet.”

(Simonides)

                     

Orlai Petrics Soma: Petőfi Mezőberényben

 

• Krúdy Gyula: „A negyvenes évekből” való írása a: „A költő megjelen”-ben szinte biztosan felfedezhető Petőfi Berényi tartózkodása, a kor hétköznapjainak szeletébe enged betekintést.

"A falusi úrilak tornáczán vidám társaság üldögél. … A társaság ott a kuria tornáczán abban a kellemetes hangulatban volt, amely a vacsora előtti állapot szokott lenni … Még csak annyit kell megjegyeznem, hogy a negyvenes évek közepén vagyunk, egy kis békési faluban, amint sejthette az olvasó, hogy nem a mai korban ülnek együtt a barátságos emberek. A mai korban se kuriák, se vacsorák, se megelégedett órák nincsenek.

A tiszteletes bánatos, temetési hangon jegyezte meg :

- Szegény hazánk! Vajjon romlásba, vagy Kanaán földjébe vezetik-e országlárjaink nemzetünket?

A jegyző kötelességszerűen bólintott.

- Pozsonyon van az ország szeme.

- Ugyan hagyjuk már a politikát, barátaim – kiáltott fel hevesen a házigazda. – Minket, egyszerű embereket nem érdekel az, amiben a nagyok feje fő. Kenyér lesz mindig Magyarországon és a nép boldog és megelégedett lesz. Tekintsünk inkább más mezőkre. A művészet és irodalom mezejére, amely tájak kedvesek minden szivnek. Leánykám előfizetője a Honderünek …. Tőle hallom, hogy igen jeles költői vannak jelenleg hazánknak, ….

An jegyző megsodorta keskeny, kunkorgós bajuszát:

- Bizonyos Petőfi Sándor a legjelesebb, …, szól Mariska az ablakon keresztül. - Éppen most olvasom néhány költeményét a Hölgyfutárban. ……

- Petőfi az este megjött. Iskolatársam volt Pápán … Kopogtatott kis szobám ablakán és én szivembre öleltem. Jelenleg piheni utazása fáradalmait …"

• recept: GOFRI

Hozzávalók:

12,5 dkg vaj vagy margarin ,

5 dkg cukor,

1 csomag vaniliás cukor,

1 sütőpor,

25 dkg liszt,

3 tojás 2,5 dl tej,

csipet citromhéj

• Egy beszélgetésem részlete Bartóki József tanár úrral (2007)

Csak úgy, egyszerűen tetszik - szoktam mondani, ha Bartóki Józsi bácsi festményeit látom.

Érthetően fejezi ki mondanivalóját, képei magukért beszélnek. Az alföldi tájhoz, szülőföldjéhez való kötődését tükrözi ars poeticája:

„Az anyaföld szeretete az, ami pályámat és képeim témavilágát megszabja.

Minden más ebből következik, ide gyökerezik, ebből indul ki.” 

(„Die Liebe meiner Heimat ist es, was meine Künstlersche Laufbau und die Welt meiner Bilder am meisten mitprägte alles andere ist eine Folge dieses für mich wichtigste.”)

Otthonában látogattam meg. A szobában a festményei és a zongora, ami meghatározza életét, életük valóságát feleségével. Itt a zene és a festészet találkozik, formát ad mindennapjaiknak.

Rajzot, zenét tanítani, művészetet közvetíteni hálás feladat lehet.

- Tanár vagy festő? Miként fér meg a kétféle elfoglaltság egymás mellett?

- Tanár és festő.

Rajz-földrajz szakon végeztem. Városunk mindkét általános iskolájában és a gimnáziumban is tanítottam. Szakköröket és a megyei rajz munkaközösséget is vezettem. Nagyon sok tanítványom volt, köztük olyan tehetségek is, akik később rajztanárok, művészek lettek.

Sokszor csináltunk kiállítást a diákok munkáiból, nagy sikerrel. Ez bizonyíték arra, hogy komoly munka is folyt az órákon, amellett, hogy néha lehetett lazítani is.

Egy életen át képeztem magam. Csehszlovákiában, Lengyelországban, Jugoszláviában, Erdélyben, Bulgáriában, Németországban és Hollandiában is folytattam tanulmányokat. Az igazi szakmai fejlődést a hazai művésztelepek, alkotótáborok hozták meg.

Az egyik következik a másikból, összetartozik. Amióta nyugdíjas vagyok, már „csak” festő.

- A leggyakoribb motívum festményein az alföldi táj. Milyen technikával dolgozik? Vannak kedvenc színei? Milyen irányzat áll a legközelebb Önhöz?

- Jelenleg is egy alföldi tájképen dolgozok. Nem ecsettel festek, hanem festőkéssel. Általában olajjal, vászonra készülnek az alkotások. A meleg színeket szeretem. Leginkább az impresszionizmus felé hajlok.

- Megfigyelhető, hogy a hangulatától függ a színhasználat. Általában sok a narancs, a kellemes barna színek. De vannak korszakok, amikor például a kék szín dominál - kapcsolódik be a beszélgetésbe felesége, Erzsike néni.

- Általában már gyerekkorban kiderül, ha valaki valamiben tehetséges. Mikor tudatosult a művészet iránti szeretet?

- Gyerekkoromban már különböző dolgokat rajzolgattam, például a nagymama csipketerítőit és más képeket másoltam le. Állandóan ceruza volt a kezemben, mesélte édesanyám. Később - például Budapesten - a múzeumokat annyiszor látogattam, hogy kívülről ismertem az egészet. A mai napig rengeteg művészeti albumot veszek. Nagyon szeretem azokat nézegetni, az életrajzokat olvasni.

- Gyerekeik, unokáik örökölték a tehetségét?

- Igen, bár nem feltétlenül a rajzban teljesedik ki. A fiam gyönyörű földrajzi vonatkozású tablókat készített főiskolás korában, ő földrajz-testnevelés szakos tanár. A lányunk tanítónő, nagyon kreatív. Lili unokámnak az irodalomban van plusz tehetsége. Réka rajzai már szerepeltek kiállításokon. A fiúk a sportban jeleskednek.

- Nagyon sok ismerősöm van, aki Erzsike néninél tanult zongorázni. Kellemes emlékként

mesélnek erről. Két művész ember jól megfér egymás mellett?

- Igen. Több, mint 47 éve élünk együtt. Kellett egy háttér mindkettőnknek. Mindenki tette a maga dolgát. Így tudtunk kiteljesedni abban, amit csináltunk. Én is megtaláltam a hasznos időtöltést a zongorában. 44 évig tanítottam. Imádtam azt, amit csináltam.

Én vagyok festményeinek első kritikusa. Aztán van amikor elfogadja a véleményemet, és van, amikor nem.

- Józsi bácsi társszerzőként írt a Mezőberény története monográfiában és két önálló kötetben dolgozta fel a német és szlovák evangélikus templom történetét. Lesz folytatás?

- Érdekel a honismeret. Már a főiskolai szakdolgozatom is ilyen témájú volt: Népi fazekasság Mezőberényben és környékén. Emlékszem, 14-15 éves lehettem, amikor Mezőberénybe költözött egy régész, aki Árpád kori sírokat tárt fel. Engem már akkor is izgatott a régészet, így kimentem vele az ásatáshoz és rengeteget fényképeztem.

Gyűjtöm a régi tárgyakat. Érdekelnek a műemlék jellegű épületek. Sok adatot, dokumentumot gyűjtöttem már össze például a református templomról is, de nem kaptam megfelelő segítséget ahhoz, hogy befejezhessem a könyvet.

- Arra nem gondolt, hogy a saját festményeit egy albumban összegyűjtse?

- De igen, gondoltam már rá. Diákat készítettem az eladott alkotásaimról. Így őrzöm a munkáimat.

…

Minden napra (2.) - egy idézet, egy fejezet a szakdolgozatomból, egy recept, egy történet … -

Minden napra (2.)

- egy idézet, egy fejezet a szakdolgozatomból, egy recept, egy történet … -

2015. november 19. 

• PETŐFI SÁNDOR ÉS ORLAI PETRICS SOMA MŰVÉSZ-BARÁTSÁGA

• FOLTOS KUGLÓF recept

• Egy beszélgetésem részlete Néveri Gyula bácsival. (2006)

• „Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem tehénpásztorok kormányozzák. Ha én valamikor miniszter leszek, mindent a visszájára fordítok. A csősztől elveszem a bunkósbotot. A pofonokat végképp eltiltom. Aki vét a törvény ellen, felpofoztatom a bakterrel. Az ország vászontarisznyájára lakatot tetetek, nehogy kilopják belőle a pénzt. Ha én leszek a fő, nem lesz panasza a szegény embernek, mert még a Bundás kutyának is akkora pampuskát juttatok, mint a két öklöm. Törvénybe iktatom, hogy palacsintán köll élni a tehénpásztornak."

Regős Bendegúz

Orlai Petrics Soma: Petőfi Mezőberényben

„… A költő és festő tevékenysége rokon egymással,  az egyik szavakkal fest, mint mondják a „képzelet vásznára” a másik valóságosan színekkel, vászonra, fára, kőre… és  mindkettő a valóságot akarja megragadni az elszálló pillanat hevében. Vagy éppen megdermedt, sőt fagyott pillanatában rögzíti a szálló időt. A képi művészet, ahogy illőbb nevezni, képi módon rögzíti a látványt és az érzést is. Mert nem csupán az van a képen, - amit látni, - az is, amit a művész benne láttatni akar, belégondol avagy mögé érez. …”

(Dr. Kelényi István: Szó és kép)

• Galló Jánosné Kati receptje: FOLTOS KUGLÓF

(foto: Galló Jánosné Kati)

Hozzávalók:
5 db tojás,25 dkg cukor,30 dkg liszt,1,5 dl olaj,1,5 dl víz,1 cs.sütőpor,1 cs.vaníliás cukor, 2 púpos evőkanál kakaó,1 nagyobb citrom héja,egy két csipet só,margarin a forma kenéséhez.
Elkészítés:
A szétválasztott tojások fehérjét habbá verjük,a sárgáját a cukorral,vaníliás cukorral,egy-két csipet sóval,a citrom reszelt héjával elkeverjük.A sütőporos lisztet,olajat,majd a vizet is hozzákeverjük.Végül lassan bele a habot. A massza felét a kikent formába öntjük,majd a maradékhoz hozzákeverjük a 2 púpos evőkanál kakaót, majd ráöntjük a fehér masszára.Villával "összeforgatjuk", majd az előmelegített sütőbe tesszük.10-15 percig nagy lángon (mivel nekem gázsütőm van) kell sütni,csak ezután nyitom ki az ajtót, ezt követően mérsékeltebb lángon, többszörös tűpróba után addig sütöm,míg nem ragad rá semmi. Amikor kb. félig sült állapotban van, a tetejére sütőpapírt szoktam rászúrni, hogy ne égjen meg a teteje,vagyis az alja.

• "Emberekkel foglalkozni jó, szép, hálás dolog." (2006)
  

Egy beszélgetésem részlete Néveri Gyula bácsival.

NÉVERI GYULA bácsit sokan ismerik, sokan szereztek jogosítványt az ő irányításával.

1163 ember vizsgázott és kapott jogosítványt a "keze alatt", emellett több ezer főt oktatott elméleti KRESZ-ből. 20 év alatt 1,5 millió km-t oktatott baleset nélkül.

-  De kezdjük az elején, hogyan kezdődött a pályája?

- A katonaságnál 1952-ben szereztem jogosítványt. Aztán - mondhatom- a véletlen is szerepet játszott abban, hogy oktató lettem. Miután sikerült az iskolai bizonyítványomat Gútáról beszerezni, beiratkozhattam a gimnázium esti tagozatára, és az érettségi után elvégeztem a gépkocsioktatói tanfolyamot. 1973-ban kezdtem el oktatni, 1974-ben a Békés Megyei Autóközlekedési Tanintézethez kerültem. Bekapcsolódtam a tanfolyamszervezésbe is. Sikerült elérnem, hogy Mezőberényben is legyen kirendeltség. 36 település kapcsolódott hozzánk. 1976-banneveztek ki a kirendeltség vezetőjének. 1991-ben mentem nyugdíjba ,majd még két évet dolgoztam, 1993-ig. Összesen 20 évet oktattam.

- Gyuszi bácsinak is biztosan vannak emlékezetes esetei, történetei,amikre a mai napig emlékszik?

 Amikor találkozunk, magamban mindig jókat mosolygok, mert eszembe jutnak az ismerőseim és családom tagjainak történetei. Hogyan és miként állt le az autó éppen a kereszteződésben, vagy éppen a zebra előtt, és nem akart az autó újraindulni, és persze mindez éppen vizsga közben. És ehhez hasonló történeteken.

Igen, sok. Például egy asszony 62 évesen jelentkezett tanfolyamra,mert nyert egy autót, és meg akart tanulni autót vezetni. Megjegyzem,biciklizni sem tudott! Õ - egyszer - kitette az irányjelzőt balra és jobbra kanyarodott. A mellettünk lévő sávban egy autóbusz szabályosan közlekedett, csak a szerencsén múlt, hogy el tudtam rántani a kormányt, és nem mentünk neki az autóbusznak. Ilyen és ehhez hasonlóesetekben kell az oktatónak nagyon észnél lenni!

- A közlekedés, az autó mindennapjaink fontos eszközévé vált. Az ezen a területen bekövetkező változások szinte minden embert érintenek.

Gyuszi bácsi ma már csak kerékpáron közlekedik, de figyeli az autós közlekedést? Milyen tanácsokat adott és adna ma az autóvezetőknek?

- Ma már úgymond oktatói értelemben nem figyelem, de régebben még figyeltem a közlekedőket. Ma sokan azt hiszik, hogy a korszerűbb,szebb autókkal a tudományt is adták. Pedig ez nem igaz! Mindig úgy vezessenek, hogy mások és saját maguk számára is biztonságos legyen. A szabályokat tartsák be! Figyeljen arra, hogy a járműnek ura tudjon maradni. Agresszívnek nem szabad lenni! Vagy például: este a figyelemnek az út jobb szélén kell lenni. ....

- Örök téma, hogy a nők vagy a férfiak vezetnek-e jobban. Mi volt a tapasztalata?

- Az 1163 tanítványomból 700 volt a női tanuló. Abban az időben a nők szebben tudtak autót vezetni, de azért bizonytalanabbak, vagy mondjuk úgy, óvatosabbak voltak. Bár kétféleképpen lehet a jobbat értelmezni. Az a jó tanuló, aki könnyebben tanul, de a tudásához képest megpróbálja, akarja úgy csinálni, ahogy az oktató mondja.

- Említette, hogy a naplókat a mai napig őrzi. Gondolom, ez nem véletlen.

- Nagyon szerettem a munkámat, emberekkel foglalkozni jó, szép,hálás dolog. Mindig odafigyeltem a tanítványokra, nem adtam rá alkalmat, hogy bajunk legyen egymással. Meg kell minden embernél találni, hogy mikor, milyen feladatot lehet tőle elvárni. Jó emberismerőnek kell lenni.

Emlékszem, vidáman mesélt.

Hiszem, hogy nemcsak szakmai tudásával, hanem személyiségével is tanított. 

Szívből kívánok jó egészséget!