Mezőberényben a Nádházi név fogalommá vált, szinte azonosult a gyógyszerész szóval. Gyógyszerész Nádházi János, gyógyszerész a felesége, gyógyszerész az egyik lányuk. Nádházi gyógyszerész úr ebben a hónapban vehette át az ARANYOKLEVELET 50 éven át kifejtett értékes szakmai tevékenysége elismeréseként. Ez alkalomból kerestem meg. Milyennek láttam őt? Végtelenül aranyos, kedves, mosolygós, történeteket vidáman mesélő embernek.
- Milyen érzés volt 50 év után újból átvenni a diplomát, az aranyoklevelet?
- Jó. Főleg nagyon jó volt találkozni a volt csoporttársakkal. Örülök, hogy ezt megérhettem.
- Miért éppen ezt a hivatást választotta?
- Gyerekkoromban sokat betegeskedtem. Az édesapám szerette volna, ha gyógyszerész leszek. A szerencsés véletlenek úgy hozták, hogy sikerült Szegedre kerülnöm az egyetemre, és valóban gyógyszerész lettem.
- A felesége és egyik lánya is gyógyszerész, sőt az egyik unokája is gyógyszerésznek készül. Végig kíséri életét ez a szakma. Gondolom, óriási változás történt az elmúlt 50 évben ezen a területen is. Mit emelne ki ebből ?
- Szerencsésnek mondhatom magam, mert az elméleti tudás mellett egy gyomai gyógyszertárban értékes gyakorlati, szakmai tudást is szerezhettem, amire ma is szívesen emlékszek vissza. Pályakezdőként Gyomán, majd Szarvason kezdtem dolgozni. 1956. márciusában kerültem Mezőberénybe.
Itt szakmailag szinte mindent a nulláról kellett felépíteni, elég rendezetlen körülmények közé kerültem. Sőt, akkor a gyógyszertár épülete romos, penészes volt. Mára már egy korszerű, minden igényt kielégítő gyógyszertárrá nőtte ki magát az akkori patika.
Három évvel később a feleségem gyógyszerészként szintén itt kapott állást. Az évek során a patika jól felszerelt, a környék egyik legjobb hírű gyógyszertára lett. Sokat dolgoztunk a feleségemmel. Ügyeltünk hétvégén, ünnepnapokon is. Telefon akkor a faluban csak kevés helyen volt, így például szüléshez is sokszor hívtunk mentőt. Ma más az ügyeleti rendszer, kevésbé megterhelő.
Kezdetben havonta csak egy alkalommal kaptunk gyógyszert, azt kellett elosztani.
A szakmai munkánk mellett sokat harcoltunk a vezetés nem mindig ésszerű döntéseivel, de elmondhatjuk, hogy sikerült szépen, jól végigdolgozni az elmúlt ötven évet.
Még ma is dolgozom. Sikerült a számítógéphez hozzászoknom, de ma már nehéz nyomon követni a sokféle gyógyszert, amik szinte ugyanazzal a hatóanyaggal bírnak.
Nehezen értem meg, és nagyon nem értek egyet azokkal a hírekkel, mely szerint benzinkutaknál, üzletközpontokban is lehetne gyógyszereket kapni. Véleményem szerint nem ebbe az irányba kellene haladnunk. Gondoljunk csak bele, milyen következményekkel járhat az, ha valaki nem tudja, két gyógyszer együtt szedése milyen következményeket von maga után, milyen mellékhatásokat idéz elő!
- Ön felvállalta a patika múzeum megőrzését, gondozását. Sokan talán nem is tudják, hogy ma is látogatható a szép gyógyszertári gyűjtemény.
- A régi patikák berendezésének nagy része tönkrement az évek során. Sikerült az idősek elbeszéléseiből, Hentz Lajos levéltári kutatásaiból és előkerült illetve meglévő gyógyszertári berendezésekből, tárgyakból létrehozni a múzeumot. Előre egyeztetett időpontban látogatható.
- 50 év történéseiből nagyon keveset lehet kiragadni. Munkájának megbecsüléséhez viszont - ahogy ő is mondta - egy jó szó is elég. Gratulálok és jó egészséget kívánok!
(a teljes cikk 2005-ben jelent meg a MH-ban)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése