Tekintsünk vissza - röviden - még néhány dologra a második világháború előttről.
Kezdetben a céhkönyveket, kiadási naplókat németül vezették.
1830-tól Bonyhay Benjamin, a község akkori jegyzője már magyarul vezette a kiadási naplót. Érdekes, hogy könyveiket aszerint vezették magyarul vagy németül, hogy a naplóvezető, a notárius melyik íráshoz értett.
A céh nagyszerű pedagógiai intézmény is volt. Úgy nevelte az iparosokat, hogy azok műveltsége magasan felette állt a környékbeli földbirtokosoknak, hiszen minden legénynek három évet kellett utaznia, mielőtt mesterré lehetett. A mesterséget tanulni kellett, és minden tanulmányi idő végén szigorú vizsgát kellett tenni.
A céhekről szólva érdemes még megemlíteni az utolsó mezőberényi céhmester nevét, az asztalos Schuster Ferencet, aki 1930-ban halt meg.
Az ipartestület épületén emléktábla őrzi az első világháborúban elesett iparosok névsorát.
Egy feljegyzésben ez áll: „...1947. augusztus 14-én tartott ipartestületi ülésen egyhangúlag tiltakoztak a békési körzeti szakiskola felállítása, és ezzel kapcsolatban a mezőberényi községi iparos- és kereskedő tanonciskola megszüntetése ellen. ...”
Hol és hogyan működött ez az iskola? Az iskola elnevezése: Mezőberényi Községi Általános Irányú Iparos Tanonciskola.
Az elemi iskolát elvégző gyerekek szakmai képzését két intézmény, a tanonciskola és a gazdasági népiskola szolgálta.
Az ipari foglalkozást választó fiatalok oktatása, nevelése céljából iparos- és kereskedő tanonciskolát tartott fenn a község 1885-től. Az intézmény saját épülettel nem rendelkezett, így kezdetben az elemi iskolák, később a polgári iskola adott helyet és tanerőket az oktatáshoz.
Megalakulásától 1931-ig három évfolyamos, az 1931/32-es tanévtől kezdve négy évfolyamos iskolaként működött. A tanulók létszáma 50-70 fő között volt. 1937-ben 99, 1940-ben 137 (ebből 8 leány).
Az ipartestület segítette az iparosiskola munkáját, például szemléltetőeszközöket adott, a jól tanuló, kiemelkedő szakmai teljesítményt nyújtó gyermekeket jutalmazta.
1945-ben Mezőberényben megszűnt az iparosképzés.
A háború után - 1945. december 31-én -elkészítették az ingó vagyonleltár végleges háborús hiányait.
1945-ben az infláció miatt havonta kellett megállapítani a tagdíjat, kártya- és biliárdpénzt.
Igen komoly gondokat okozott az anyagok beszerzése is. Miért? A háború alatt a gyárakat lerombolták, leszerelték. Az iparosoknak alapanyag kellett. Fém, fa, bőr, ... De a mesterek nem vehettek annyi alapanyagot, amennyit akartak, hanem meg kellett elégedniük annyival, amennyi jutott az állam által kiutalt mennyiségből. Próbálták hasznosítani azokat az anyagokat, amelyeket bontásból szereztek. A szakmák arra kényszerültek, hogy alapanyagokat maguk állítsanak elő.
1946. augusztus 12-én az ipartestületi elöljáróság az új forint bevezetésével állapítja meg a tagdíjakat I-VI. osztályig, 2-tõl 7 forintig. Mit kell érteni azon, hogy I-VI. osztályig? Ki-ki tehetsége és jövedelme után fizetett tagdíjat. Eszerint sorolták be I-VI. osztályig. Az ipartestület fenntartásához szükséges volt a tagdíjak beszedése.
A Németországba való kitelepítés 7 önálló iparost, 14 segédet és 3 kereskedőt érintett. Mezõberény és az iparosság életében jelentős változást hozott a magyar-cseh-szlovák lakosságcsere és a potsdami egyezmények alapján történt kitelepítés is 1946-1948 között. Ennek keretében 1091 mezőberényi szlovák települt át, s mintegy 900 csallóközi magyar érkezett. A kitelepített németek száma 926 volt. Közben 1100 főt vesztett Mezőberény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése