Bacsó Józsefné 2009. szeptemberében vehette át gyémánt diplomáját. Elmondása szerint egy életút meghatározó napja volt szeptember 4-e, sőt, már a készülődést is felemelő érzésként élte meg. Ez alkalomból beszélgettem vele.
- Miért ezt a pályát választotta, mi vagy ki befolyásolta a választást?
- A helyi polgári iskola tanulmányaim előtt Békés-Négyegyenesdüllői tanyasi iskolába jártam, akkor azt gondoltam, az a világ közepe. Gyerekként sokszor játszottunk "iskolásat", de a tanítóm hívta fel a szüleim figyelmét arra, hogy nekem tovább kellene tanulnom. A polgári iskola akkor még nem volt kötelező.
A Szarvasi Evangélikus Tanítóképző első három évét magántanulóként a negyed és ötöd évet nyilvánosan 1949-ben fejeztem be. Amikor iskolába jártam, zűrös háborús időszak volt. Emlékszem, vizsgázni vagy a vonat tetején utazva mentünk vagy szamárszekéren vittek minket.
- A képesítő vizsga letétele után megkezdte tanítói munkáját a Mezőberény-Kereki Általános Iskolában. Kérem, írja le, milyen volt akkor a tanyasi iskolában az oktatás!
- Az elemi iskolai oktatás a népoktatást szolgálta. A tanyavilágban élő gyerekek iskoláztatására a község nyitott 1901-ben iskolát Kerekiben, ezt 1914-ben államosították. Az oktatás feltétele az oktató, a tanító személye is. Kevés volt a tanterem és a tanító is. Sok volt a tanuló. A tanulási színvonalat csökkentette a több osztályból összehozott egy csoport. Például 1938-ban Kerekiben egy csoportban 114 mindennapos és 34 továbbképzős tanulót tanított a tanító. Nehezítette a helyzetet a nagy világgazdasági válság utáni állapot. Sok volt a mulasztó tavaszonként és a rendszeresen emelkedő lemaradás. Az iskoláztatás kötelező jellegét nem minden szülő tudta komolyan venni. Szükség volt a gyermekek munkájára is. A szertárban szemléltető eszköz összesen egy darab fából készült golyós számológép és 2 darab térkép volt, amikor 1949-ben Kerekiben kezdtem tanítani. Ilyen helyzetben kizárólag a szülőkkel való együttműködés hozhatott eredményt. Még tanítottam olyan tantervekből, ahol az 5-6. osztály bizonyos tárgyakat egy éven belül tanult, az "A" évben: 5. osztályos anyagot. A napos létszám miatt a következő évben, "B" év, ugyanez az osztály 6. osztályos anyagot tanult. Ilyenek voltak az összevont osztályok. A 7. és 8. osztályos anyagokat külön-külön tanítottuk. Ugyan így az alsó tagozatban 1-2-3-4. osztályokban. Ha 3. osztályban közvetlen foglalkozás, akkor az 1-2-4. osztályban önálló foglalkozás volt.
- Hogy nézett ki az akkori iskola?
- Az 1930-as években megépült egy szögletes Klebersberg iskola Kerekiben is. Én már ebben a tanteremben kezdtem tanítani. Egy tantermes, vaskályhás, olajos, de padlós. Keletre néző hat nagyablakos tanterem, előszobával. A tanteremmel egybe épült a szolgálati lakás. Két szoba volt. A közös konyhában mindig a délutános tanító főzött. Csak az egyik szobában, búbos kemencében fűtöttünk.
- Hogyan teltek a hétköznapok?
- Az iskola két nevelős volt, egy évig takarító nélkül. Reggel 8 órakkor a gyerekek harangoztak, kezdődött a tanítás. Meg kellett tanítani a gyerekeket például arra, hogy 8 órára ott kellett lenni. Minden füzetet, minden könyvet el kellett hozni, otthon kellett kihegyezni a ceruzát. Maximálisan felkészülve, tisztán kellett az iskolába jönni. Reggelente zsebkendő és köröm vizsga volt. Ez azt jelentette, hogy a tanító végigment a padok között, és akinek nem volt tiszta a keze, meg kellett mosnia a teremben lévő lavorban. Elnézőek a diószedés időszakában voltunk. Amit megköveteltünk be kellett vasalni, egységesen kellett követelni. Következetesnek, szigorúnak kellett lenni az egész iskolában. Jó módszernek találtam, nem kellett semmit kétszer mondani. Ezt a módszert Szabó Antal vezette be. Volt "angol és francia óra" is. "Francia" óra jelentette a nevelő számára a tanterem takarítást, salakolást, gyújtós kályhába készítését, friss víz készítését a tartályba. Az "angol óra" egyszerű WC takarítás volt. Igen jó kollégáim voltak: Komlódi Anna és Keresztényi Magdolna. Magdival jó idő esetén kiültünk a parapéra és népdalokat furulyáztunk. Utólag kiderült, nem csak saját szórakozásra, a környéken lévő tanyák lakói és a legeltető gyerekek is élvezték. Kulturális élet is volt. Volt cserekönyvtár. Az ifjúság igényelte Kerekiben az összejöveteleket. Hosszú téli estéken színdarabokat tanítottunk be. Ebben az időben a hatóság kizárólag Molier darabokat
engedélyezett. Az "Úrhatnám polgár"-nak nagy sikere volt. Az előadások tavasszal zajlottak szinte minden évben, sátorban. Ott volt Kereki apraja-nagyja. Az "Úrhatnám polgár" például a helyi Gazdakörökben is bemutatásra került.
- Milyen tantárgyat tanított legszívesebben?
- Ha bármelyik tantárgyból sikerült megértetnem valamit, elértem a célomat, akkor az nekem nagyon nagy öröm volt. Velük örültem. Szorzótáblát játékos formában próbáltam megtanítani, az ének órákat különösen szerettem.
- Szabadidejét mivel töltötte?
- Kézimunkáztam, hímeztem. Kötöttem, hogy meleg ruhánk legyen. A Szabó Antal vezette dalárda tagja voltam. Szép emlékeim vannak, szerettem énekelni.
- „A maradékot tartom a markomban, a végeredményt kétszer alá kell húzni, szótagolni, szótagolni ....” – ezek ma is benne vannak egykori tanítványai fejében. Szeretett tanítani? Újból ezt a szakmát választaná?
- Igen. Megtérül az ember munkája! Így utólag is szerencsés embernek tartom magam, mert tanítani nagyon szerettem. Volt tanítványaimtól visszahallom, hogy nem csak én voltam szigorú, de a többi nevelő is abban az időben. Ezt soha nem éreztem, az egységes nevelői eljárást igyekezett minden tantestületi tag betartani. Nem csak elfogadtam, jónak tartottam. Ez a mai már nem a mi világunk. Sok szép élményem van a nagyon nehéz fizikai munkát végző emberektől. Nagy dolognak kell történnie, ha a minden nyárvégi kerekiek találkozójára nem jutunk el. Szeretem a kereki embereket, őszinte becsületességüket. Külön büszkeség, amikor hallom, hogy volt tanítványaim megállják a helyüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése