A szaloncukor története

A szaloncukor hagyományos magyar édesipari termék selyem- és sztaniolpapírba csomagolt, csokoládébevonatos cukorka, amelyet méltán nevezhetünk hungarikumnak, hiszen csak mi magyarok díszítjük e papírba csomagolt cukorkával a karácsonyfát.

A szaloncukor ősét (fondantcukor) a franciák a XIV. században kezdték el készíteni. Ha a fondant magyarországi elterjedését kutatjuk, arra találunk adatokat, hogy német bevándorló cukorművesek hozták magukkal a fondantkészítés tudományát. A XIX. század első felében már ismerték és készítették a fondant alapú cukorkákat, például a Wikus-féle üzemben. Hogy mikor lett a fondantból szaloncukor? Nos, erre nincs pontos adat.

Eleinte gyümölcsöket, aszalt különlegességeket, mézesbábokat, papírból kivágott ékességeket, süteményeket akasztottak a karácsonyfára. Az 1800-as évek végétől azonban elterjedt a szaloncukor-készítés és vele együtt a karácsonyfa-díszítés. A cukorka neve a német Salonzuckerl szóból ered, ezért nem meglepő, hogy Jókai még "szalonczukkedli"-nek nevezte. Kezdetben egyszerű cukorkaféleségeket, csokoládégolyócskákat burkoltak selyempapírba, majd színes sztaniolba.

A XIX század végétől a cukrászok mintakönyv alapján készítették a szaloncukrot a kívánt ízűre, burkolatúra. A kiválasztott fajták elegáns csomagokban kerültek a vásárlókhoz. A híres fővárosi cukrászdák nem engedhették meg maguknak, hogy ne legyen egy saját titkos szaloncukorreceptjük, nem beszélve a rengeteg családi receptről. Így a "hőskorban" is legalább annyiféle szaloncukrot lehetett kapni, mint manapság.

Az Édeni szaloncukrokat hazai csokoládémester készítette. Alapanyaguk olyan egyszeres (tehát a mandulát legnagyobb arányban tartalmazó) marcipán melyhez egyenesen Kaliforniából érkezett a legjobb minőségű mandula, Belgiumból a csokoládé. Aszalt szilvával töltött, Bailey's likőrrel, karácsonyi fűszerrel ízesített mandulamarcipán, kókuszmarcipán, fekete csokoládékrémes és mogyorókrémes bonbonszalonok alkotják az évek óta bevált kínálatot. Semmi aroma, semmi tartósítószer. A csokoládémester csak tiszta és finom alapanyagokat használt.
Így olyan szaloncukrokat kóstolhat, melyek méltó kiegészítői egy szép ünnepnek, díszei a legszebb karácsonyfának.

Az 1930-as években újdonságnak számító marcipán rózsából "hajtott ki" a kilencvenes évekre Magyarország egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező a Szamos Marcipán Kft. Minden Szamos-termék, köztük természetesen a szaloncukor is, magas kakaótartalmú belga csokoládé felhasználásával készül. Ez az érték szaloncukor esetében 54 százalék. A minőséget javítja még, hogy a csokoládé nem tartalmaz kakaóvajon kívül más zsiradékot. A beltartalom valódi marcipán. A megszokott „sima” marcipán mellett idén pisztácia- és narancsízesítésűvel is találkozhatnak a vásárlók. Igazi különlegesség továbbra a desszertszaloncukor, ami a Mátyás desszert sikeres ízeiből kettőt igyekszik átvinni a karácsonyi csemegébe, mégpedig a legnépszerűbb csokoládést és a meggyest. A szentedrei Marcipánmúzeumban minden az 5 íz megvásárolható előre csomagolt dobozos kiszerelésben vagy kimérve is.

Egy recept

A házilag készített szaloncukorhoz, szükségünk van fél kiló cukorra, 1,5 dl vízre, 10 dkg minimum 60 százalékos csokoládéra, 10 dkg nagyon apróra vágott mazsolára , 20 dkg darált dióra, 10dkg dióra, 10 dkg darált kekszre és egy darab narancs héjára.
A cukrot forraljuk a vízzel körülbelül tíz percig. Akkor jó ha annyira sűrű már, hogy nem folyik szét. Hűtsük meg egy kicsit, ekkor elkezd kifehéredni, időnként kavarjuk meg. Amikor már jó sűrű lesz, keverjük hozzá a csokit és a vajat. Hagyjuk száradni, a legjobb ha a következő napig. Utána öntsük hozzá a diót, a mazsolát, a kekszet, a narancshéját és jól gyúrjuk össze. A hagyományos kókuszgolyónál keményebb massza legyen. Formázzunk belőle szaloncukrokat, majd a kakaóban hempergessük meg és csomagoljuk be díszes papirkákba.

Forrás: http://www.szentendreadvent.hu/Szaloncukor_tortenete/