SZABÓ JULIKÁVAL BESZÉLGETÉSEM EGY RÉSZLETE (2004)

- 34 év után ez az első év, amikor a tanévzárást, mint n yugdíjas pedagógus éled meg. Milyen érzés? Hogyan telt az elmúlt év? 
Hogy érzed magad?

Szabó Julianna

- Jól éltem meg ezt az első nyugdíjas évemet, sokat olvasok, zenét hallgatok, állatokkal foglalkozok. Köszönöm, jól vagyok.

- Én tisztelettel gondolok vissza minden engem tanító pedagógusra, köztük rád is. Nekem, mint volt tanítványodnak, nagyon jó emlékeim vannak a kézilabda edzőtáborokról, a vándortáborokról. Hogy emlékszel Te ezekre?

- 12 vándortáborban voltam gyerekekkel, nagyon szerettem kirándulni velük. Jó emlékeim vannak. Mint atlétika edző kezdtem, de hamar váltottam, mert a gyerekek között nagyobb igény mutatkozott a kézilabda iránt. Lányokkal és fiúkkal is foglalkoztam, de nem tudnék választani, melyikkel szívesebben. A sok edzés mellett nagyon sok meccset is játszottunk. A sportban elért sikereimet, a gyerekek sikereinek tulajdonítom, nekik köszönhetem.

- Sokszor, sok helyen beszélgettünk már erről, most is megkérdezem, mit gondolsz, egy pedagógusnak a személyisége vagy a szakmai felkészültsége fontosabb?

- Is, is, de ha választani kell, akkor azt mondom, hogy legyen ember, vállalja önmagát. Szerintem fontos, hogy adjon még egy esélyt, bízzon a gyerekekben. De ez a diákokra is vonatkozik, mindig minden helyzetben mondjanak igazat, hiszen ha ezt teszik, önmagukat becsülik. „... legnagyobb vállalkozás önmagunk vállalása, nagyon sokan bele sem vágnak …”

- Szerinted népszerű ma a pedagógus pálya?

- Nem.

- Miért nem?

- Az oktatás-nevelés közös munka, ahol a társdalom, a család és a pedagógus csak együtt tudja betölteni feladatát. Ezt nem sikerült még összhangba hozni. Nincs rend az iskolai életben.

- Egy alkalommal a következő idézetet írtad az emlékkönyvembe: „A sport megtanít arra, hogy becsületesen győzzünk, vagy arra, hogy

emelt fővel veszítsünk! ...”. Mindig azt vallottad, a sport, pláne a csapatsport jó irányba formálja a jellemet! Én is, és a tanítványaid közül sokan, ezt, biztosan megtanultuk! Köszönjük!