A szaloncukor története

A szaloncukor hagyományos magyar édesipari termék selyem- és sztaniolpapírba csomagolt, csokoládébevonatos cukorka, amelyet méltán nevezhetünk hungarikumnak, hiszen csak mi magyarok díszítjük e papírba csomagolt cukorkával a karácsonyfát.

A szaloncukor ősét (fondantcukor) a franciák a XIV. században kezdték el készíteni. Ha a fondant magyarországi elterjedését kutatjuk, arra találunk adatokat, hogy német bevándorló cukorművesek hozták magukkal a fondantkészítés tudományát. A XIX. század első felében már ismerték és készítették a fondant alapú cukorkákat, például a Wikus-féle üzemben. Hogy mikor lett a fondantból szaloncukor? Nos, erre nincs pontos adat.

Eleinte gyümölcsöket, aszalt különlegességeket, mézesbábokat, papírból kivágott ékességeket, süteményeket akasztottak a karácsonyfára. Az 1800-as évek végétől azonban elterjedt a szaloncukor-készítés és vele együtt a karácsonyfa-díszítés. A cukorka neve a német Salonzuckerl szóból ered, ezért nem meglepő, hogy Jókai még "szalonczukkedli"-nek nevezte. Kezdetben egyszerű cukorkaféleségeket, csokoládégolyócskákat burkoltak selyempapírba, majd színes sztaniolba.

A XIX század végétől a cukrászok mintakönyv alapján készítették a szaloncukrot a kívánt ízűre, burkolatúra. A kiválasztott fajták elegáns csomagokban kerültek a vásárlókhoz. A híres fővárosi cukrászdák nem engedhették meg maguknak, hogy ne legyen egy saját titkos szaloncukorreceptjük, nem beszélve a rengeteg családi receptről. Így a "hőskorban" is legalább annyiféle szaloncukrot lehetett kapni, mint manapság.

Az Édeni szaloncukrokat hazai csokoládémester készítette. Alapanyaguk olyan egyszeres (tehát a mandulát legnagyobb arányban tartalmazó) marcipán melyhez egyenesen Kaliforniából érkezett a legjobb minőségű mandula, Belgiumból a csokoládé. Aszalt szilvával töltött, Bailey's likőrrel, karácsonyi fűszerrel ízesített mandulamarcipán, kókuszmarcipán, fekete csokoládékrémes és mogyorókrémes bonbonszalonok alkotják az évek óta bevált kínálatot. Semmi aroma, semmi tartósítószer. A csokoládémester csak tiszta és finom alapanyagokat használt.
Így olyan szaloncukrokat kóstolhat, melyek méltó kiegészítői egy szép ünnepnek, díszei a legszebb karácsonyfának.

Az 1930-as években újdonságnak számító marcipán rózsából "hajtott ki" a kilencvenes évekre Magyarország egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező a Szamos Marcipán Kft. Minden Szamos-termék, köztük természetesen a szaloncukor is, magas kakaótartalmú belga csokoládé felhasználásával készül. Ez az érték szaloncukor esetében 54 százalék. A minőséget javítja még, hogy a csokoládé nem tartalmaz kakaóvajon kívül más zsiradékot. A beltartalom valódi marcipán. A megszokott „sima” marcipán mellett idén pisztácia- és narancsízesítésűvel is találkozhatnak a vásárlók. Igazi különlegesség továbbra a desszertszaloncukor, ami a Mátyás desszert sikeres ízeiből kettőt igyekszik átvinni a karácsonyi csemegébe, mégpedig a legnépszerűbb csokoládést és a meggyest. A szentedrei Marcipánmúzeumban minden az 5 íz megvásárolható előre csomagolt dobozos kiszerelésben vagy kimérve is.

Egy recept

A házilag készített szaloncukorhoz, szükségünk van fél kiló cukorra, 1,5 dl vízre, 10 dkg minimum 60 százalékos csokoládéra, 10 dkg nagyon apróra vágott mazsolára , 20 dkg darált dióra, 10dkg dióra, 10 dkg darált kekszre és egy darab narancs héjára.
A cukrot forraljuk a vízzel körülbelül tíz percig. Akkor jó ha annyira sűrű már, hogy nem folyik szét. Hűtsük meg egy kicsit, ekkor elkezd kifehéredni, időnként kavarjuk meg. Amikor már jó sűrű lesz, keverjük hozzá a csokit és a vajat. Hagyjuk száradni, a legjobb ha a következő napig. Utána öntsük hozzá a diót, a mazsolát, a kekszet, a narancshéját és jól gyúrjuk össze. A hagyományos kókuszgolyónál keményebb massza legyen. Formázzunk belőle szaloncukrokat, majd a kakaóban hempergessük meg és csomagoljuk be díszes papirkákba.

Forrás: http://www.szentendreadvent.hu/Szaloncukor_tortenete/

Könyvajánló: „Fontos a közös nyelv, de még fontosabb a közös fül!”

Antikváriumból a "szerzeményeim", ....

Véletlenül találtam rá  a John Lennon (1940-1980) c. könyvre (Koltay Gábor szerkesztette) ... Elolvastam ...

Miért is övezte hihetetlen csodálat és tisztelet? Persze, azt hisszük, már mindent leírtak halálával kapcsolatban (”Egy őrült meggyilkolt egy mítoszt”, „Lennon jelkép, ha halott is”, ), ismerjük életét  … Legalábbis azt hisszük! A könyvet olvasva is az az érzésem volt (mi más?), „beénekelte” magát sokszínűségével, szeretni tudásával, ellentmondásos nem mindennapiságával a szívekbe, képzeletekbe, …. egyéniség volt, ... közgondolkodást is formáló gondolatai még ma is "élnek" ....

Paul McCartney-val a zenetörténet egyik legsikeresebb szerzőpárosát alkották, majd együttest is alapítottak, amelyhez csatlakozott George Harrison és Ringo Starr.

Megvettem John Lennon Boldog Karácsonyt című  könyvét is. Dalszövegek, ....

Kevésbé ismert oldaláról is megismerhetjük Lennont, mint rajzművészt és karikaturistát.

Csodáltam ...

Ajánlom!

John Lennon- Happy Christmas / Boldog Karácsonyt

So this is Xmas

And what have you done

Another year over

And a new one just begun

And so this is Xmas

I hope you have fun

The near and the dear one

The old and the young

A very Merry Xmas

And a happy New Year

Let's hope it's a good one

Without any fear

And so this is Xmas (war is over)

For weak and for strong (if you want it)

For rich and the poor ones (war is over)

The world is so wrong (if you want it)

And so happy Xmas (war is over)

For black and for white (if you want it)

For yellow and red ones (war is over)

Let's stop all the fight (now)

A very Merry Xmas

And a happy New Year

Let's hope it's a good one

Without any fear

And so this is Xmas (war is over)

And what have we done (if you want it)

Another year over (war is over)

A new one just begun (if you want it)

And so happy Xmas (war is over)

We hope you have fun (if you want it)

The near and the dear one (war is over)

The old and the young (now)

A very Merry Xmas

And a happy New Year

Let's hope it's a good one

Without any fear

War is over, if you want it

War is over now

Happy Xmas

Hát, eljött a Karácsony,
És mit tettél?
Újabb év telt el,
És egy új kezdődött.
Ez lenne Karácsony,
Remélem jól érzed magad,
A közeli szeretteink is,
Fiatalok és idősek

Egy nagyon békés karácsonyt,
És egy boldog új évet,
Reméljük egy jó év lesz,
S félelem nélkül telik majd.

Ez lenne Karácsony (a háborúnak vége)
A gyengének s erősnek (ha úgy akarod)
A gazdagoknak és szegényeknek (a háborúnak vége)
A világ olyan romlott (ha úgy akarod)
Ezért boldog karácsonyt (a háborúnak vége)
A feketének és fehérnek (ha úgy akarod)
Sárgának és vörösnek (a háborúnak vége)
Legyen vége a harcnak (ha úgy akarod)
Egy nagyon békés karácsonyt,
És egy boldog új évet,
Reméljük egy jó év lesz,
S félelem nélkül telik majd.
Hát, eljött a Karácsony, (a háborúnak vége)

És mit tettél? (ha úgy akarod)
Újabb év telt el, (a háborúnak vége)
És egy új kezdődött. (ha úgy akarod)
Hát boldog karácsonyt(a háborúnak vége)
Remélem jól érzed magad, (ha úgy akarod)
A közeli szeretteink is, (a háborúnak vége)
Fiatalok és idősek (most)
Egy nagyon békés karácsonyt,
És egy boldog új évet,
Reméljük egy jó év lesz,
S félelem nélkül telik majd.
A háborúnak vége, ha úgy akarod
A háború most véget ér

Boldog Karácsonyt!

Imagine lyrics

Songwriter: Lennon, John;

Imagine there's no heaven
It’s easy if you try.
No hell below us
Above it's only sky.
Imagine all the people
Living for today.

Imagine there's no countries
It isn't hard to do.
No need to kill or die for
And no religions too.
Imagine all the people
Living life in peace.

You may say I'm a dreamer
But I'm not the only one
I hope someday you'll join us
And the world will live as one

Imagine no possessions
I wonder if you can
No need for greed or hunger
A brotherhood of man
Imagine all the people
Sharing all the world

You may say I'm a dreamer
But I'm not the only one
I hope someday you'll join us
And the world will live as one

You may say I'm a dreamer
But I'm not the only one
Take my hand and join us
And the world will live, will live as one.

Képzeld el
írta: John Lennon

Képzeld el, hogy nincs menny
Könnyű, ha megpróbálod
Nincs pokol alattunk
Fölöttünk csak az ég
Képzeld el az összes embert
Ahogy csak a mának él.

Képzeld el, hogy nincsenek országok
Nem is nehéz megtenni
Nincs, amiért ölni vagy meghalni kéne
És nincsenek vallások
Képzeld el az összes embert
Ahogy békében élik életüket.

Mondhatod, én csak egy álmodozó vagyok
De nem én vagyok az egyetlen
Remélem, egy napon majd csatlakozol hozzánk
És a világ egyként fog élni.

Képzeld el, hogy nincs tulajdon
Csodálom, ha el tudod
Kapzsiságra vagy éhségre nincs szükség
Minden ember testvére a többinek
Képzeld el az összes embert
Megosztván egymással az egész világot.

Mondhatod, én csak egy álmodozó vagyok
De nem én vagyok az egyetlen
Remélem, egy napon majd csatlakozol hozzánk
És a világ egyként fog élni.

Mondhatod, én csak egy álmodozó vagyok
De nem én vagyok az egyetlen
Fogd meg kezem és csatlakozz hozzánk
És a világ egyként, egyként fog élni.

Könyvajánló: Megálmodott jövőkép - út az információs társadalomba

Véletlenül találtam rá, és amikor elolvastam a címet, azután az előszót, már nem tudtam letenni, példaértékű sikertörténet elindulását lehet benne felfedezni.

„Amióta az „információs társadalom” elméleti tételeiből politikai programok lettek, aligha született ambiciózusabb, merészebb és látványosabb "információtechnikára épülő" fejlesztési koncepció (információstratégia) mint a 20 milliós Malajziáé.”

Olvastam, elolvastam… és most a könyv ajánlásának (és/vagy jó példának) is szánom a bejegyzést.

Malajzia rálépett az információs szupersztrádára (1991), (Magyarország tíz évvel később is még csak kereste?). (Ma?) Egy programadó eseményhez, az országot miniszterelnökként 1981 óta vezető - a kormányban a kulcsfontosságú művelődési tárca irányítójaként már 1974 óta jelen lévő - politikus, Yba Datuk Seri Dr. Mahathir Mohamad „The Way Forward” című beszédéhez kötődik, amely valódi stratégiai távlatokat fogalmazott meg 1991-ben.

Malajzia (Dél-Kelet Ázsia) a „Vizion 2020” akcióprogram keretében a szegénységből a legfejlettebb országok közé való emelkedést célozta meg. Malajzia felismerte, hogy az ország fejlődése érdekében a hagyományos erő­for­rá­sok helyett az információra, az emberi tudásra, az alkotókészségre van szüksége, és az emberi erőforrás, az oktatás-ipar, az informatikai iparfejlesztés és az alkalmazási világok informatizálása együtt kell adja politikai programját. Nem csak a felzárkózást, hanem az élvonalba kerülést tűzte ki célul, a fejlődés alapjaként pedig a tudásalapú, „információgazdag” társadalom elérését.

Röviden a történet: A nemzetközi gazdasági-politikai térképen mindeddig szinte jelen sem volt Malajzia, majd a figyelem középpontjába került. „Egy ország, amelyben elevenen élnek még az 1974-es éhséglázadások emlékei, amelyben évtizedek óta kiemelt feladat az abszolút szegénység elleni küzdelem, ahol néha-néha ismeretlen járványok ütik fel a fejüket, amelynek dzsungel-vidékein szinte érintetlen kőkorszaki közösségek élnek, amelynek maláj többségét hosszú ideje a feudális időkre visszavezethető tudomány- és technikaellenesség jellemzi, s minderre ráadásul az iszlám politikai kultúrájának árnyéka vetül …”

- a 60-as évek közepén felismerték a számítógépek jelentőségét a munkafolyamatok automatizálásában

- a 70-es évek közepétől lényeges funkciókat kezdtek rábízni a számítógépekre

- a 80-as években indultak meg a számítógépesítésre orientált tudatos nemzeti politika előkészületek, kezdtek elterjedni a tömegalkalmazások is, elsősorban a személyi számítógépek és a szövegszerkesztő programok megjelenésével

- Az 1994-es NITC Shariffadeen program 7 pontban foglalta össze a teendőket: 1. Rendteremtés az IT tervezésben és irányításban, 2. "IT vízió" kidolgozása, 3. Az információs kultúra befogadásának támogatása, 4. A szükséges humán erőforrások biztosítása, 5. Az IT-infrastruktúra fejlesztésének gyorsítása, 6. Szervezeti átalakítások kezdeményezése és elősegítése, 7. Egyensúly a technikai és társadalmi erőfeszítések között

- 1995-ös megalakulása után az NITC hozzá is kezdett feladatainak végrehajtásához, segítette az információs infrastruktúra gyorsított kiépítését, és új lendületet adott az informatikai iparfejlesztésnek

- színvonalas, szakmai kiállítással egybekötött nemzetközi IT-konferenciák keretében tartották a kapcsolatot a köz- és magánszféra IT szereplőivel

- Malajzia vezető távközlési szolgáltatója, a Telekom Malaysia a „Vision 2020” részeként 2005-re fejlett távközlési infrastruktúrát tervezett kiépíteni

- 1995-től a négy meglevő földi sugárzású csatorna (RTM TV1 és TV2, TV3, Metrovision Channel 8) mellett a Cable Services 5 műholdas programot biztosított

- 1996-ban a Binariang felbocsátotta az ország első műholdját (MEASAT 1), ezzel a digitális technológiájával jobb képminőséget nyújt előfizetőinek, és a televíziós programokon túl nyolc műholdas rádiócsatornát is indított (többnyelvűek)

- 1996-ban a kormány példát is mutat Internet-használatból, Mahathir miniszterelnök kb. 10 perces interaktív beszélgetést folytatott a palesztinok vezetőjével, Jasszer Arafattal és a Fülöp-szigeteki elnökkel, Fidel Ramosszal

- 1997-ben a Time Telecommunications a multimédia alkalmazások kifejlesztésének úttörője, építi dokumentumfilmekből, szórakoztató programokból és nyelvleckékből álló videokönyvtárát, mely alkalmas a szimultán igénybevételre. A jövő kulcsfogalmai: modern újságok, egyéni ízlés szerint kialakított on-line kiadványok, virtuális valóság, 500 TV-csatornás választék stb. és természetesen minden információs szupersztráda előfutára, az Internet, a legdinamikusabban növekvő médium.

- „A kormányzat nagy jelentőséget tulajdonít az Internetnek. Az elérhető előnyöket hangsúlyozva folyamatosan buzdítják a különböző szervezeteket, vállalatokat, a gazdasági társaságoktól a sportszervezetekig, hogy nyissanak saját WWW-honlapot, kapcsolódjanak be ebbe az új világba. A felhívások nem maradnak hatástalanok, sorra jelennek meg a Web-oldalak A gombamód szaporodó (Internet-hozzáférést biztosító) "kiberkávéházak" megjelenésétől az elektronikus reklámozás terjedéséig egyre több minden mutat arra, hogy Malajziában rendkívüli gyorsasággal honosodik meg a hálózati kultúra.”

Informatika a társadalomban: oktatás (Nemzeti Oktatási Filozófia), a felnőtt lakosság körében szorgalmazzák az internetes távtanulást, egészségügy (kórházépítési és orvosképzési programok), közigazgatás ("elektronikus kormányzás"), üzlet és pénzügy, közlekedés, kutatás-fejlesztés, tudományos parkok, távmunka …

Kíváncsiságból – az 1997 óta eltelt időre – „benéztem” Malajzia kormányzati portáljára, Dr. Mahathir Mohamad blogjába, Forma 1-es Maláj Nagydíj weboldalára, Multimedia University honlapjába: http://www.mmu.edu.my/ …. Blogbejegyzések szerint az ország továbbra is halad előre az információs szupersztrádán, néhány megtorpanás ellenére is. Még kilenc év van hátra, hogy a megálmodott jövőképet valóra váltsa az ország.

(Részlet egy blog bejegyzéséből: „A képen egy teljesen átlagos park, teljesen átlagos "padjai" és asztala látható. Vmi mégis más. Vajon mi? Ja! Hogy itt a parkokban még konektor is van.”)

Felhasznált irodalom:

Veszelka Tamás, Z. Karvalics László: Malajzia Út az információs társadalomba, Bp. Kossuth Könyvkiadó, 1997.

http://bit.ly/l6dw6d

RÉGI KARÁCSONYI KÉPESLAPOK

Szeretettel készítettem nektek (is) több, mint 200 db régi karácsonyi képeslap felhasználásával! :)
Egyszerűen szeretem őket!  

ITT

Régi karácsonyi képeslapokból készített virtuális kiállítással szeretnék békés, boldog, szép karácsonyt kívánni!

1843-ban készült az első karácsonyi üdvözlőlap. Henry Cole, a londoni Viktória  és Albert Múzeum igazgatója kérésére művész barátja, John C. Horsley rajzolta meg az üdvözlőlapot, melyből 1000 db készült (és 1 shillingért keltek el darabonként), ezzel megszületett a karácsonyi üdvözlőlap.

Tömeges elterjedése az 1880-as években következett be (az 1880-as évek végén 5 millió karácsonyi levelet és képeslapot továbbított az angol posta).

Eleinte a fényképes lapokat is kézzel színezték.

Nem sokkal később Németországban, de egész Európában, és az Egyesült Államokban is megjelentek a karácsonyi képeslapok. Magyarországon 1896-ban indult a képeslapkiadás.

A képeslapok témái között szerepelt Mária, karján Jézussal, éneklő gyermekekkel, téli tájkép a karácsonyfát hozó Jézussal, angyalok csengőkkel és karácsonyfákkal a téli táj felett. A tömegesen gyártott karácsonyi lapokon bemutatott témakörök hamar kialakultak, és az idők során alig-alig változtak.

Szépségük és sokféleségük törvényszerűen hozta, hogy a karácsonyi lapokat megőrízték, gyűjtötték, gyűjtik ma is.

Forrás: Tészabó Júlia: Karácsony Magyar hagyományok, Kossuth Kiadóm 2007.

 

Hadifogoly voltam Vorkután? – Savolt Mihály visszaemlékezése.

„A szovjet katonai elhárítás 1944 karácsonya előtt letartóztatott több, mint félszáz elszánt magyar hőst, akik a haza szabadságának megvédésére szövetkeztek. Közülük többet – harc nélkül, kihallgatást, vizsgálatot és ítéletet mellőzve – agyonlőttek. …

Az elítélteket, - vagy ahogy a pribékek nevezték: a szovjet haza és a nép veszedelmes fasiszta ellenségeit javító-kényszermunka táborokba hurcolták. Nagy részük ott pusztult.

1953 és 1955 karácsonya előtt érkezett Magyarországra, 9-11 évi szenvedés után, a túlélők kisebbik része, valamivel több, mint háromezer meggyötört, megkínzott, de istenhitében és erkölcsében meg nem rendített igaz magyar.

Mind az elbocsájtó szovjet állambiztonság, mind a fogadó magyar ÁVH nyilatkozatot írt alá, hogy a letartóztatás és a szabadlábra helyezés közötti időszakban történtek szigorú államtitkot képeznek, ennek megfelelően az első magyar okmány, amely adatainkat tartalmazta, arról szólt, hogy éppen most tértünk haza a Szovjetunióból, mint volt hadifoglyok. Aki ezt megszegte, azt a magyar bíróság elítélte és börtönbe zárta …” – Idézet a Magyarok az Orosz büntetőtörvénykönyv 58 §-a és a kényszermunka árnyékában c. könyvből.

1953. december 2-án tért haza Mezőberénybe Savolt Mihály, 9 évi döbbenetes szenvedések után a vorkutai lágerből. Ma már mer mesélni az ott eltöltött időszakról, őszintén, előítéletek nélkül.

Mint politikai fogoly került Vorkutára. Hogyan és miért?

- 1944-ben a kopjás alakulathoz kerültem, ahol ejtőernyősnek képeztek ki minket. A bevetésre nem került sor, menekülnünk kellett. Ausztriába kerültünk, majd rövid időn belül fogságba estünk. Ott az orosz katonai bíróság elítélt bennünket 10 vagy 145 évre, csak úgy ránézésre, mindegy volt, hogy csinált e valaki valamit vagy sem. A sopronkőhidai börtönbe kerültünk. Nyolcan voltunk egy cellában, ami akkora volt, hogy éppen elfértünk a földön egymás mellett fekve. Amikor megtelt a börtön, 1945. szeptember 19-én, vonattal vittek a lágerbe bennünket. Egy vagonban 150-en voltunk bezsúfolva, csak azon a vonaton 10 vagon  volt.

Mennyi ideig tartott az út?

- Pontosan nem tudom, de talán egy hónapig. Ez alatt az idő alatt nem szállhattunk ki  a vagonból, az élelem kenyér, víz és sós hering volt. A sós heringből nem mindig ettünk, mert utána nagyon szomjasak lettünk, és víz az nagyon kevés volt.

Megérkeztünk Vorkutára. Hó volt és szél és mínusz 60 fokos hideg. Emlékszem, a vasútállomás, sőt a városháza épülete is egy vasúti vagon volt. 1947-re már kövesutakat, lakóépületeket, középületeket, kórházat, kultúrtermet építettek a rabok.

Milyenek voltak a körülmények? Hogyan telt egy-egy nap?

- Egyhangúan teltek a napok. Nagyon sok barakk volt a lágerben, egy-egy barakkban ötvenen laktunk. A két végén volt egy-egy beépített kályha, egy kályhára kaptunk 50 kg szenet. A szén olyan jó minőségű volt, hogy nem is kellett mindet felhasználnunk.

Minden reggel rádión közölték, mit vegyünk magunkra. Ha nagyon hideg volt és nagyon fújt a szél, akkor csak gázálarcban lehetett kimenni, mert különben lefagyott volna az orrunk.

Minden nap nagyon sokan meghaltak, egy ZIL-lel vitték el a halottakat minden reggel. Az 1946-47-es év szörnyű volt, később, aki már ezt a két évet túlélte, megedződött. Annyira, hogy sokkal kevesebb lett az elhalálozás.

Reggel 6 órakor volt ébresztő, majd reggeli, ami minden nap 250 g kukorica kása vagy árpakása vagy buris volt leöntve 5 g olajjal. Az ebéd nyolc óra munkaidő után járt, 200 vagy 250 g kása és néha egy szelet (kb. 40 dkg nyersen) sült hal, vagy egy fasírt rénszarvas húsból. A kenyéradag a munka után járt, ha 100%-ot teljesített valaki, akkor kapott 90 dkg kenyeret (ez nem ugyanaz a kenyér volt, mint a mostani). Naponta kétszeri étkezés volt. Később már 101-102%-os teljesítmény után fizetést kaptunk, 150 (régi) rubelt. Ebből azt lehetett venni az úgynevezett boltból, amit akartunk, kenyeret, cukrot, vajat például.

Mi számított 100%-os teljesítménynek?

- Egy embernek 22 tonna szenet kellett kitermelni 8 óra alatt.

Teljesíthető volt ez a mennyiség?

- Igen. Egyrészt mert muszáj volt. Persze volt olyan része a bányának, ahol lehetetlen volt teljesíteni ezt a mennyiséget.

A létet éppen csak biztosító élelmezés és hideg ellenére, silány ruházatban, embertelen körülmények között dolgoztak. Baleset is érte.

- Igen, ért baleset, rám szakadt egy kőtömb. Sikerült kimenteniük a többieknek, de elsősegélyben csak 48 óra múltán tudtak részesíteni. Az eltört lábam rosszul forrt össze, így felépülésem után 12 centiméterrel lettem alacsonyabb. Hat hónapig voltam derékig begipszelve.

A politikai okból elítélt és kivégzett vagy elhurcolt magyar állampolgárok száma becslések szerint 30 és 50 ezer között lehetett. Ön azok között a szerencsésnek mondható magyar katonák között volt, akik haza jöhettek. Hogyan emlékszik vissza a hazatérésre?

- Hazafelé gyorsabban jött a vonat. Tiszta, megvetett ágyak voltak a vasúti kocsikban. Felhívták a figyelmünket, hogy Moszkváig vigyázzunk a tisztaságra, mert ott ellenőrizni fogják a vonatot. Akkor huszonegyen jöttünk haza. Mezőberénybe ketten, Maléth József és én, illetve Csárdaszállásra Fang Károly.

Magyarországon először Nyíregyháza mellett, Sóstó-fürdőre, egy táborba vittek minket, de már nem mint foglyokat, hanem mint magyar internáltakat. Ott egy „fertőtlenítésen” kellett részt venni. Meg kellett várni, hogy visszajelzést kapjunk arról a helyről, ahová menni szerettünk volna.

1954. december 2-án, egy szerdai napon, reggel 6 óra 15 perckor szálltam le Mezőberényben a vonatról. Első utam a nővéremhez vezetett. A sógorom cipész volt, gondoltam, megszegeltetem a cipőm talpát, mert le volt szakadva, hogy tovább tudjak menni haza, a szüleimhez. Útközben hallottam, hogy a sógorom meghalt a háborúban. Az utcában az idős asszonyok elmesélték, hogy a szüleim, miután azt a hivatalos értesítést kapták, hogy eltűntnek nyilvánítottak, elprédikáltattak a templomban, és jelképesen eltemettettek. Szintén az utcán értesültem arról is, hogy a szüleim Csehszlovákiába kitelepültek, nem találom már otthon őket. Itthon sem az várt, amire számítottam. A nővérem az első pillanatban nem ismert meg, de nagyon örültünk egymásnak, és a viszontlátásnak. A nővéremmel elmentünk a bátyámékhoz.

A későbbiekben hogyan alakult az élete?

- Haza érkezésem másnapján jelentkeznem kellett a rendőrségen. Rendőrségi megfigyelés alatt álltam. Minden nap le kellett jelentkeznek a rendőrségen, amíg nem álltam munkába. A szövőgyárba kerültem, mint tűzoltó.

Egészen a rendszerváltásig, úgymond feketelistán voltam.

Ez mit jelentett?

- A berényi párttitkárság részéről többször elhangzott, hogy megbízhatatlan vagyok.

Miért?

- Hogy miért? Mert ők úgy gondolták. Mindenféle kérésemet, kérvényemet elutasították. Amikor például a szüleimhez szerettem volna kiutazni Csehszlovákiába, nagyon sok idő telt el, mire útlevelet kaptam.

Majd 1992-ben hadirokkanttá nyilvánítottak.

Találkozott azóta azokkal, akikkel a lágerben együtt volt?

- Néhányukkal igen. De sokan vannak, akikről azt sem tudom, hogy haza jutottak e. Minden évben szerveznek találkozót a volt a politikai foglyoknak, oda el szoktam menni.

Vorkutára nem volt lehetősége visszamenni, szétnézni. Ha lenn rá lehetőség, visszamenne?

- Egyetlen dolog van amiért visszamennék, és megmutatnám a feleségemnek is. 9 évig csodáltuk minden este 10 és 11 óra között az északi sarkfényt. Egy pillanatra jelent meg a fény, majd széjjelugrott és millió színben játszott hosszába, keresztbe, minden fele. Gyönyörű volt. Gondolom, ez még a  mai napig létezik.

…

Lejegyezve: 2000. december (Mezőberényi Hírmondó)

AZ IPARTESTÜLET MÚLTJÁBÓL IV.

Mezőberény iparosainak, - Schäfer József, Schäfer Mihály, Ábelovszky Pál és Szabados Márton– visszaemlékezése. (lejegyezve: 2007.)

Ábelovszky Pál (festõ) 1956-ban, Schäfer József (kõfaragó) 1949-ben, Schäfer Mihály (ács) 1953-ban lett önálló kisiparos.

1950-60-as évekről:

Schäfer József (kőfaragó) 1949-ben, Schäfer Mihály (ács) 1953-ban, Ábelovszky Pál (festő) 1956-ban lett önálló kisiparos. Ők megélték, emlékeznek és szívesen beszéltek azokról az évekről.

Schäfer József: 1949-ben kaptam meg az iparomat. Az akkori KIOSZtól megkerestek, 10-es bizalmi lettem. Ez azt jelenti, hogy volt egy körzetem, ahol én voltam a tagdíj beszedéséért a felelős. Ez fontos volt, mert fő bevétele ebből volt a testületnek. Bizony nem volt könnyű beszedni a tagdíjakat! Majd a KIOSZ titkára lettem. 23 éven keresztül úgymond több elnököt is kiszolgáltam. Időközönként le akartak váltani, a megyei titkárság nem nézte jó szemmel, hogy párton kívűli és cserkész voltam. Pártembert akartak titkárnak, de a tagság kiállt a személyem mellett. Mondhatom, olyan megtűrt személyek voltak abban az időben az iparosok, olyan kellemes rosszak. A munkánk miatt megbecsültek minket, de az önállóságunkat a rendszer nem vette jó néven.

Ki lehetett kisiparos?

Ábelovszky Pál: Ipart csak az kaphatott, akinek meg volt a három év gyakornoki ideje. Az akkori munkahelyemnek engedélyt kellett kiadnia, hogy válthassak ipart. Kérvényezni kellett. 1950-53 között nem is nagyon lehetett ipart kiváltani. Én 1956. novemberében kaptam iparengedélyt. Akartam tanulót felvenni, ahhoz is engedély kellett. Először egy tanulót, majd két tanulót és egy alkalmazottat, később három tanulót és három alkalmazottat engedélyeztek. Ennyi volt az önállóság. Járművet nem tarthatott magánember. A kereskedőkön kívül mindenkinek kötelező volt tagnak lenni.

Mi jellemzi az 50-es, 60-as éveket?

Schäfer József: Sok volt az inas minden szakmában. Nagy szükség volt a szervezetekre, mert például a fatelepek üresek voltak, nem volt nyersanyag. Volt egy bizonyos szétosztható anyagmennyiség. Például: az asztalos iparosok kaptak nyolc szál deszkát, azt először két iparos között osztották szét, legközelebb másik két asztalos között. Másképp nem boldogultak volna. Ugyanez volt igaz a kőművesekre, akik közt a cementet kellett ésszerűen szétosztani. Úgy mondtuk: anyagutalvány volt.

Ábelovszky Pál: A mi szakmánkban úgy kellett, lehetett beszerezni az anyagot, hogy Békéscsabán a háztartási boltba kellett beadni az igényt, és mellé tenni pénzt. Ha éppen nem volt elégedett az ott dolgozó az összeggel, akkor újabb igényt kellett beadni, ami azt jelentette, hogy mellé több pénzt kellett tenni, ha anyaghoz akartunk jutni.

Schäfer József: Nem volt nekünk bajunk a rendszerrel. Mi hárman voltunk testvérek, együtt dolgoztunk. Én kőfaragóként, az öcsém, Mihály ácsként, a bátyám, Márton pedig kőművesként. Ha például tetőt javítottunk vagy csináltunk, ahhoz egy ember nem volt elég, ezért kisegítettük egymást, együtt oldottuk meg. A városban látható emléktáblákra nagy részt én véstem a feliratokat.

A hangsúly az ipar fejlődésében az ipari üzemek, gyárak fejlesztésére terelődik. A kézműipari szintről a gyáripari szintre emelkedett a termelés.

Hogyan boldogultak az iparosok?

Schäfer Mihály: Az 50-es években csak KTSZ-ek voltak, önálló iparosok kevesen voltunk. A KTSZ-ek a lakosság felé nem dolgoztak. De az igazsághoz tartozik, hogy nem is volt rá igény, mert az embereknek nem volt pénze, de anyag sem nagyon. Az úgynevezett német részen élőktől elvittek mindent. A munkánkért tojással vagy terménnyel tudtak fizetni.

Ábelovszky Pál: Én a postán dolgoztam, majd a KTSZ-ben, mielőtt kisiparos lettem. Kovács András - aki tanítómesterem volt -, és még ketten voltak Mezőberényben akkor festő kisiparosok.

Schäfer Mihály: Akkoriban kétkezi munkát végeztünk, nem igen voltak szerszámok. Ha nem volt a szakmánkban munka, elmentünk nádtetőket javítani, aratni ..... Volt, aki csak télen tudott a szakmájában dolgozni, nyáron a kertjében dolgozott.

Az Adó- és Árosztály az adókat szigorúan állapította meg?

Schäfer József: Az adóztatásról kell beszélnünk. Sérelem volt. Egyszerű volt ugyan a bevallás, de igazságtalan. Árvetési űrlap volt, amin vezetni kellett mennyi anyagot használtunk fel, stb. Ennek ellenére mindig egy becsült összeg után kellett az adót megfizetnünk. Majd megjelentek az egységár gyűjtemények, minden szakmában annak alapján lehetett számlát kiállítani. Minden mozzanat benne volt.

Schäfer Mihály: 1958-ban, amikor megvettük a házunkat, megemelték az adónkat. Sőt, mindenünket lefoglaltak. Bizonyítanunk kellett, hogy eladtuk a tanyánkat, a szőlősünket, a házunkat, az ezen felüli részt pedig az iparból kerestük meg.

Mi volt a feladata az elnöknek, a titkárnak, a vezetőségnek?

Ábelovszky Pál: Az elnöki tisztség tiszteletbeli tisztség volt. A fő feladatokat a titkár látta el. Éves beszámolók elkészítése, hivatali órákon való megjelenés, pénztári bizonylatok aláírása ....

Arról már beszéltünk, hogy anyaghiány volt. A vezetőség feladata volt az igények felmérése és a szétosztás. Az iparosok érdekeit képviselték, ha kellett megvédték az alaptalanul kiszabott büntetésektől. Feladata volt az, hogy ha az iparos nem jól dolgozott - panasz érkezett a vezetőséghez -, azt kivizsgálja, a hibát helyrehozza. Fegyelmet kellett tartani, nem engedhették meg, hogy az iparosokat bárki lejárassa.

Nem volt könnyű az iparosok élete, de hétvégén szabadidejüket szívesen töltötték el az iparos székházban. Schäfer József elmondása szerint vasárnap délutánonként az asztalok meg voltak terítve a székházban, az iparosok kártyáztak, sakkoztak, zenekar játszott Domokos Béla vezetésével.

(Domokos Béla - 1900. október 12-én született Mezőberényben, a mezőberényi textilipari szakosztály elnöke, a mezőberényi Iparos Ifjúság elnöke, a mezőberényi Ipartestület elõljárósági tagja. A magyar zene kiváló művelõje.)

Arról is mesélt, hogy ha egy fiatal belépett az iparosok házába, levette a kalapját, tisztelték az idősebb mestereket…

„... kiemelkedett gyors fejlődésével az iparosok színjátszó, zenei csoportja és énekkara, ...”

Szabados Márton 1955-től 1965-ig a színjátszók oktatója.

Õ mesélt arról, milyen kulturális élet folyt abban az időszakban:

„Ebben az évben indult el a klubélet az iparos székházban. A KIOSZ székház 1955-ig a Vörös Csillag TSZ gabonatárolója volt. Az iparosok és inasaik - mindenki a saját szaktudását hozzáadva - rendbeszedték, felújították az épületet, így alkalmas lett a klubéletre. Sok társadalmi munkát végeztünk, sokat dolgoztunk az ipartestület vagyonáért. Külön volt egy klubterem és külön egy söntés 10-12 asztallal, ahol sakkoztak, kártyáztak az iparosok. Volt billiárdasztal, kugli pálya. Megszerveztem a színjátszó csoportot. Sikerrel adtuk elő Mezőberényben és a környező településeken a megtanult színdarabokat. Sikerrel játszottuk többek között a Falusi verebek, Tánya, Párosan szép az élet, Bolond vasárnap, Disznótor, Ez a falu eladó, Buborékok, Szerelem mellékes ... - é smég hosszasan sorolhatnám.

Mezőberényben - ha jól emlékszem - a 3. tévékészülék az iparos székházban volt (az első a Cipész KTSZben, a 2. a Tanácsházán). Akkor a kultúra része volt a tévé, hiszen magán házaknál még nem volt. Szombat és vasárnap például focimeccset néztek itt az iparosok, a kommentárt hozzá a rádió adta. Hétvégeken lakodalmakat rendeztek. Itt tartották például a vadászok, a rendőrök, a kisiparosok KTSZ-ek az évzáró vacsoráikat. Cigányzene nélkül elképzelhetetlen volt egy-egy ilyen rendezvény. Emlékszem, volt olyan hétvége, hogy pénteken este kezdődött „az élet” és hétfőn délben ért véget.”

AZ IPARTESTÜLET MÚLTJÁBÓL III.

Az 1938. február 17-én megalakult Mezőberény-Köröstarcsai Ipartestület március 11-én tartotta első közös elöljárósági ülését. Az akkori elnök, Rück József a következő gondolatokkal nyitotta meg az összejövetelt: "Mezőberény-Köröstarcsai Ipartestület elöljárósága első ülését tartja, kéri a tagokat, hogy úgy, mint a múltban is, a jövőben az iparosság egyetemes érdekében, és minden iparost érintő ügyekben az összetartás és a legmesszebbmenő iparostársi megértést tartsa mindenki szem előtt, s tartsa kötelességének mindenki az iparosság boldogulásának előbbre vitelét. ..."

Az ipartestület mellett működött a Mezőberényi Iparos Ifjúsági Egyesület és a Mezőberényi Ifjúsági Zenekedvelő Egyesület.

Tíz évvel később 1948-ban bejelentették a KIOSZ (Kisiparosok Országos Szervezete) megalakulásának lehetőségét. Az ezzel szembeni ellenállás okai a következők voltak: az ipartestületi hagyományok féltése, az ellenzéki politikai erők befolyása, gazdasági bizonytalanság.

Ebben a nehéz politikai helyzetben is foglalkoztak a kultúra terjesztésével. Az Iparos Ifjúsági Osztály Vigadalmi Bizottsága 1948. szeptember 30-ra hívta össze évi rendes közgyűlését.

1948. december 19-én Szilágyi Gábor (szabómester) elnök bejelenti az ipartestületi kényszertagság megszűnését, amely 1949. január 1-jén meg is szűnik.

Beszédében felhívja a figyelmet arra, hogy Mezőberényben komoly ipari értékek vannak, ..... és kéri, hogy az új vezetőség úgy lássa el feladatát, hogy a kisiparosság is megtalálja helyét az új társadalmi rendben. Sok szerencsét és boldogulást kívánt a további működéshez.

(Köröstarcsa iparosai is megalakítják a KIOSZ-t Boros Imre elnökletével.)

1949. április 9-én tartották az első taggyűlést, zárszámadást és vagyonkimutatásokat vesznek tudomásul. 1949. májusában megválasztják a Mezőberényi KIOSZ vezetőségét. Elnöknek Balogh Lajost, titkárnak Berényi Józsefet, Raspotnik Rudolfot oktatási felelősnek, Valnerovicz Kálmánt propagandistának, Fülöp Ignácot szervezési felelősnek, Domokos Bélát és Berényi Mártont ellenőrnek, Gerle Mihályt munkaszerzőnek, Ujhelyi Lajosnét csoportvezetőnek, Mérai Józsefet jegyzőkönyvvezetőnek. Mintegy 140 kisiparos vett részt a gyűlésen.

1949. december 31-én a taglétszám 217 fő.

1950. május 30-án már 224 tagja van a KIOSZ-nak, az iparosok 80%-a tag.

1950. július 21-én Valnerovicz Kálmán szobafestő-mázolót titkárrá, Bayer Mihályt propagandistává választották meg.

1950. december 31-én a taglétszám 215 fő.

Feljegyzések szerint ekkor szűnt meg a Kisiparos újság, helyette az Új Kisipar című lapra van lehetőség előfizetni. Korlátozott számban, papírhiány miatt csak 65-en kaphatnak újságot.

1951-ben kezdik szervezni a Kisipari Termelő Szövetkezetet. Az állami rendelkezésen túl a helyi kisiparnak is szüksége volt valamilyen új formájú vállalkozásra. Anyaghiány miatt nem volt meg a feltétele az árutermelésnek.

Mezőberényben csak szolgáltatásból már ez idő tájt nem lehetett megélni.

Az anyagi és technikai erők összpontosítása szükségszerűvé vált. Az állami beruházásokat, valamint a karbantartásokat elsősorban az úgynevezett szocialista szektor kapta meg először.

Településünkön kiváló asztalos, kőműves, festő, fémiparos, fodrász, takács mesterek voltak. Felkészültségük, valamint a helyi manufaktúra hagyományai alkalmassá tette őket KTSZ-ek működtetésére. Ezek később gyárszerűvé nőtték ki magukat, több, mint 100 főt foglalkoztattak. Ebből a szempontból a megyében az egyik legjobban ellátott település volt Mezőberény.

1951. szeptember 17-én a Köröstarcsai KIOSZ-t feloszlatták, és tagjait a berényi alapszervezethez csatolták. Ekkor lett a mezőberényi KTSZ kultúrháza ismét a mezőberényi alapszervezet székháza. Korábban az állam használatba adta a KTSZ-eknek az épület első, nagyobb részét, míg az iparosok a hátsó épületrészben kaptak elhelyezést. (Véglegesen, papíron is csak a rendszerváltás után került az iparosok tulajdonába az épület).

1951. december 31-én a taglétszám 137 fő. Elnök: Székely Frigyes, titkár Schäffer József.